Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Az új tasmán szótár (hangjáték)

csóbb trükköt is megeszik. Tudtam, ha a méltóságukat veszem célba, be­adják a derekukat. Hiszen, hogy is ké­telkedhet valaki őtasmánságukban! A kihalt nemzetek ostoba hiúsága! Hát ha még élnének is... Nincs szörnyűbb átok, mint a kis nemzetek gőgje... De teszünk róla... teszünk... Mennyi ne­velésre lesz még szükség, uramisten! Mennyire! (apró szünet) PARANCSNOK Na, adott nekik? ŐRMESTER Mán nem kellett megver­ni őket. (büszkén) PARANCSNOK A papírt kérdeztem, a tollat! ŐRMESTER Egy vagonnal visznek ne­kik. (bizalmasan) Én egyből megértet­tem a trükköt. PARANCSNOK Még szép, hogy ismeri a módszert. ŐRMESTER És ha... ha valóban nem tasmánok? PARANCSNOK Micsoda? ŐRMESTER Ha amit parancsnok úr ŐRMESTER Parancsnok úr! Parancs­nok úr! PARANCSNOK Mit kiabál? ŐRMESTER A könyvek már a kirakat­ban! A szótár! (büszkén) PARANCSNOK És veszik? ŐRMESTER Mint a cukrot, uram. PARANCSNOK Egy év! Teremtőm! Egy év küzdelme... hajszája... De végre mindenki láthatja, olvashat­. ja­ŐRMESTER Jó vastag lett! Én csak csudálkoztam: nézze meg az ember, mi lesz a sok kis cetliből... Még jólesett a szememnek. Pedig akik a kirakat­ban nézik, nem is tudják: mit tettem én ezért... PARANCSNOK Látom, már ki is tűzte a kitüntetését... ŐRMESTER Parancsnok urat is már tábornok úrnak szólíthatom mától. PARANCSNOK Látja, őrmester, maga se gondolta volna, hogy holmi papíro­kért kapja majd az ezüstöt! trükkből mondott nekik, ha az igazá­ból úgy van? Mi lesz? (kis csend) PARANCSNOK A fo, hogy a szótár meglegyen. Aztán tőlem lehetnek hot­tentották, vagy akár hettiták is! De mért kérdezi ezt? ŐRMESTER Mert hogy... ugye... a pa­rancs úgy szól... miután kész a szó­tár... szóval... ki kell végezni őket... a parancs így szólt... Akkor megváltoz­tatjuk? (kis csend) PARANCSNOK Miért változtatnánk meg, ha nem igaziak? Azt hiszi, két ilyen fanatikus hazudozó, akik egy ha­lott nép gyermekének adják ki magu­kat, talán veszélytelenebbek, mint egy igazi tasmán?! Téved, őrmester. Sem­mi okunk kiváló régi parancsainkat megváltoztatni holmi előre nem látott apró különbségekért... Inkább men­jen, és nézze meg, hogy körmölnek-e már? Mit bámul? Gyerünk! (csend) ŐRMESTER Hát azért másban is ré­szesítettem én... PARANCSNOK Jó, jó, elég az emlékek- _ bői. (halkan) Hová temették őket? ŐRMESTER Azt senki se leli meg. Az utolsó tasmánokat, már senki, (mor­molva beszél) Mintha öngyilkosok let­tek volna... épp úgy történt. Nem kö­téllel, a cipőfűzőjükkel... Mikor a tár­gyalásra indultak... PARANCSNOK És... hóval ŐRMESTER A főparancsnok úr megtil­totta, hogy bárki is megtudja... Én se tudom... Nékem is fekete szemüveget tettek, mikor kísértem őket. (kis szü­net) A kivégzőosztagot is... PARANCSNOK (döbbenten) Micsoda? ŐRMESTER Kivégezték. PARANCSNOK (idegesen) Ez nagy os­tobaság volt! ŐRMESTER (hökkent) Miért? PÁRÁN CSN OK Mert akkor a kivégző­osztag kivégzőit is ki kell végeztetni. (kis szünet) 844

Next

/
Oldalképek
Tartalom