Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Barota Mihály: Fodor András: A Kollégium (Napló, 1947-1950) (kritika)
saság jeles személyiségei elvitték a hírét az Eötvös Kollégiumba, és diákok-tanárok ezzel a respektussal fogadták. Takáts tanár úr még a római útja (Rómában, a Magyar Akadémián töltött 5 hónapot) előtt felkereste tanítványát, költő barátját, olyan meghitt viszony alakult ki közöttük, hogy például a 47-es országgyűlésen történt választási furcsaságok, anomáliák is terítékre kerültek beszélgetéseikben. Talán a fentiekből is kitetszik, hogy szerzőnk nem akarta magát elkötelezni a politikával, mint egyik barátja és volt iskolatársa, akivel voltak nézeteltérései is túlzott balossága miatt. Ugyanakkor a „progresszívek”-nek nevezett baloldali diákság és baloldali érzelmű tanárok szívesen látták volna soraikban. Taszítóan hatottak rá azok az erőszakos politikai küzdelmek, amelyek a hatalom minden áron való megszerzéséért folytak. Amikor pedig Lator Lászlót, Domokos Mátyást a Kollégium elhagyására szólították fel, időlegesen O is elhagyta a Kollégiumot. Amikor megérkezik a fővárosba, első útja Szijjékhoz vezet. Laci bácsitól karácsonyi ajándékként (1943-ban) megkapta Ady bibliapapiros összes verseit, ilyen bejegyzéssel: „Bandinak, a kölyökköltőnek”. A Csalán utcai ház közelében, a 29-es szám alatt lakott Bartók Béla, mielőtt Amerikába ment. „Kegyeletesen, hosszan” szemlélte, valósággal rabul ejtette ez a felfedezés, felcsigázta érdeklődését, és minden lehetőséget felhasznált arra, hogy ezzel a rendkívüli képességű és erkölcsi magatartású géniusszal minél alaposabban megismerkedjék. Úgyszólván minden olyan előadást megnézett, amelyen Bartók-műveket interpretáltak. Colin Masonnal, a fiatal angol diákkal - aki azért jött Magyarországra, hogy tanulmányozza azt a világot, azt a hagyománykultúrát, történelmi hátteret, azt a szellemiséget, amelyből kisarjadt a bartóki muzsika - bensőséges baráti kapcsolatot alakított ki, amin aztán az idegengyűlöletre hajlamos diákok felháborodtak, az esti politikai vitáikon, összejöveteleken ezt szóvá is tették. Úgy tűnik, hogy attól az időtől kezdve, amikor a bartóki szellem megérinti, tudatosan vagy ösztönösen a nagy műre készül, egyetemi diákéveinek, egész eddigi költészetének egyik legkitűnőbb alkotására, a Bartók című vers megalkotására. A Kollégium azon diákcsoportjához tartozott a szerző, akik rendszeresen jártak színházba, hangversenyre, tárlatokra - s meditációra szükséges idejüket pedig vagy a kollégiumi könyvtárban, vagy a főváros más nagy könyvtárában töltötték. Az irodalmi élettel való kapcsolattartás érdeklődési irányultságának középpontjához tartozott: a Kollégiumban az irodalom úgyszólván valamennyi irányzata képviseltette magát. Már a Darázs Endrével kötött barátság idején (Darázs a Magyarok segédszerkesztője volt) kialakult értékhierarchiára tett szert: a legnagyobbak között tartotta számon Illyést, Németh Lászlót, a költők közül Illyést, Weörest, Pilinszkyt tartotta a legtehetségesebb alkotónak. Az avantgardisták nem nagyon érdekelték, pedig egyik alkalommal maga Kassák Lajos is jelen volt a meghívott író-költő vendégek között. A régebbi folyóiratok közül a Nyugat érdekelte leginkább. Az 1929-es évfolyamban találkozott az Ady körüli vita anyagával (Kosztolányi, Fenyő Miksa, Babits írása), olvasta Németh László József Attiláról írott kritikáját, olvasta Babits cikkét, Kassák írását Hja Ehrenburgról, ez évben - Osvát Ernő halála után - Móricz és Babits vette át a Nyugat szerkesztését. Fülep Lajossal való kapcsolata akkor kezdődik, amikor jelzi Keresztúrynak, a Kollégium akkori igazgatójának, hogy művészettörténettel is szeretne foglalkozni. Ke- resztúry közölte, semmi akadálya, Fülep Lajos hamarosan beköltözik a kollégiumba. Egyetemi éveinek atyai barátja lesz Fülep Lajos, Ezer este Fülep Lajossal (napló, 1986) című munkája ennek a kapcsolatnak az élményvilágát közvetíti. Az irodalmi folyóiratok (Sorsunk, Magyarok, Válasz, az Új Hold stb. is kér írást a szerzőtől) érdeklődnek szerzőnk iránt, és nemcsak a költőt foglalkoztatják, hanem a műfordítót is. Vas István nagyon tehetségesnek tartja, hasonlóképpen Képes Géza is, aki Puskin Ruszlám és Ludmilla magyarítására ösztönzi. Vas István már a Chaucer - fordítások idején felfigyelt F. A. fordítói kvalitásaira, amikor pedig Szász Imrével egy 783
