Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Barota Mihály: Fodor András: A Kollégium (Napló, 1947-1950) (kritika)
azonos mű fordítására vállalkoztak, a költő szavaival: „az én Amerikámra egyből azt mondja: - Ez tökéletes, nagyon tehetséges vagy. Kitűnő nyelvi megoldások.” Fodor András szívesen vett részt költői versenyeken - játékokon. Egyik alkalommal főgólya-társa, Hankiss Elemér meghívta magukhoz, Debrecenbe. H. E. édesapja Roman Roland-ról tartott előadást, ismertette a Francia Intézet negyedszázados történetét. Előadás után Hankiss professzor úrnak Joyce Ulysses című művét nyújtották át diákjai (Durkó M., Takács Gy., Béládi M.). A nagy sikerű előadás után a meghitt családi környezetben költői verseny kezdődött. Hat rímpárt kapott, arra kellett F. A.-nak verset írnia. A feladatot remekül oldotta meg. A későbbiekben egy nagyszabású politikai jellegű paródiával Ó-Szellem-Új-Szellem szerepelt a kollégiumi ifjúság előtt Domokos Mátyás és Lator László társaságában. Volt egy önálló irodalmi estje is a Kollégiumban Fodor Andrásnak és Lator Lászlónak. A kommunista érzelmű tanárok és diákok kispolgárisággal, pesszimizmussal vádolták szerzőnket, Lator Lászlót ember- ellenességgel, költészetellenességgel. A kollégiumi diákság élete tükörképe volt annak az ideológiai-politikai harcnak, amely a Kollégium falain kívül folyt. Még a legtekintélyesebb irodalmi vezéregyéniséget is megvádolta Horváth Márton a Szabad Népben, hogy „átaludta” a földreformot, holott Illyés valósággal végigcsinálta azt. A kollégiumi irodalmi esten szemére lobban- tották, hogy Németh László barátja, politikai küzdőtársa. Ugyanakkor az volt a valóság, hogy nem engedték meg a politika hatalmasai, hogy Debrecenben katedrát kapjon; kész iskolai-közművelődési programmal lépett fel, nem érezték meg segítő szándékát. A márciusi ünnepeken a felvonulókat a Györffy-kollégisták vezették, ők számítottak a „demokrácia bástyájának”. A parlament előtti felvonuláson NEKOSZ-kordon. A fáklyás felvonulásokon Vorosilov, Sztálin, Rákosi arcképe villant fel a reflektorok fényében. A két munkáspárt egyesülése után az új párt tagrevíziót tartott, a megbízhatatlanokat kizárták, munkahelyéről is eltávolították. A Révaihoz bejáratos diákok már előre jelezték, hogy Keresztúrynak és még „tíz bűnös fasiszta” diáknak mennie kell, a Kollégium a jövőben a tudományosság bázisa lesz, elszakad az egyetemtől, destruktív beállítottsága, arisztokratikus tradíciója, exkluzív nevelési módszere miatt megszűnik. 1950. július elseji hatállyal be is következett. Az iskolák államosítása kapcsán Mihályt! miniszter vádőltsf bírálta az egyházi iskolákat, a tömeg válasza: Nem igaz! Éljen Mind- szenty! Kereszturyt Lutter professzor váltotta fel az intézmény vezetésében. A koncepciós perek kapcsán azt a Rajk Lászlót is megrágalmazták, akinek kiemelkedő érdemei voltak a munkásmozgalomban. Az a vád érte, hogy azért ment Spanyolországba, hogy hátba támadja a köztársaságiakat. Károlyi Mihályt is hazaárulással vádolta meg a kommunista hatalom. Mindezek a politikai küzdelmek behatoltak a Kollégium belső életébe, és aszerint osztották meg az ifjúságot, hogy kiket tartottak „progresszívnek”, kiket tartottak reakciósnak, osztályidegennek. A szerző felkérésére Bodnár György is kifejtette a véleményét a Kollégium megszűnéséhez vezető út néhány fontos kérdéséről, és hitelesíti azt a magatartását a szerzőnek, melyet a könyvbeli történések, állásfoglalások kapcsán tanúsít. Fodor András valóban azt az utat választotta, amelyet hitelesen bemutat, és amelynek helyességét a történelem is igazolja. A könyvet a Magvető Könyvkiadó adta ki 1991-ben. Folyóiratunk 1992. évi számainak megjelentetését a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a József Attila Alapítvány anyagilag támogatja. 784
