Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Barota Mihály: Fodor András: A Kollégium (Napló, 1947-1950) (kritika)
BAROTA MIHÁLY Fodor András: A Kollégium (NAPLÓ, 1947-1950) Fodor András munkája voltaképpen olyan diárium, amely regénynek is felfogható, hiszen az 1947-es országgyűlési választások utáni években olyan drámai fordulatot vesz társadalmunk fejlődése, melynek következtében az a társadalmi szövetség, mely a háború okozta romeltakarítás-újjáépítés héroszi küzdelmeiben létrejött, és amely társadalmi szerkezet egy többpárti szövetségen alapuló demokráciának az alapjait rakta le - rohamosan felszámolódott. A szerző ezt a tragikus végkifejletű időszakot saját sorsának önéletrajzi hitelességű optikájával, a társadalom különböző érdekcsoportjaiban, emberi viszonylataiban bekövetkező összeütközések valósághű, a szépirodalom esztétikai eszközrendszerével ábrázolja. Ekként ez az alkotás igen jelentős kor- történeti dokumentum, és egyben tartalmas, változatos, költészeten pallérozódott, igényes nyelviségű műalkotás is. Olyan ez a műalkotás, mint egy nagyon tudatosan szerkesztett dráma, ugyanis a könyv első oldalain már exponálja a színhelyet, a politikai küzdelmekkel telített társadalmi hátteret, és jelzi mindazokat a szembenálló erőket, amelyek a hatalom minden áron való birtoklásáért vívják ádáz, könyörtelen harcukat. Vallomásos őszinteséggel rajzolja meg a maga helyét, szerepét, hovatartozását, erkölcsi-politikai felfogását. Úgy csodálkozik rá a világra az Eötvös Kollégiumba felvett „gólya”, hogy azt a biztonságot, elkötelezettséget, neveltetést, erkölcsi szemléletet, melyet a családi ház, a kaposvári gimnázium nevelőtestülete, a diákként már tehetséges költőként elismert Berzsenyi Társaság jelentett számára - soha ne feledje. Ha bántja, bosszantja valami a felvételi vizsgák idején, ha ellenérzést vált ki valamilyen nem várt baráti viselkedés; ha nagyon zajosak és nagyon ellenszenvesek voltak azok a módszerek, amelyek egyre jobban uralták a kollégiumi ifjúsági élet hétköznapjait, akkor mindig azoktól az erőktől kért és kapott bátorítást, amelyek a szülőföldet, a kisebb hazát jelentették számára. Ez a háttér segítette abban a felismerésben, hogy tartózkodjék a szélsőséges politikai áramlatoktól, és más kérdésekben is tartson mértéket. Fodor Andrásnak a pályaválasztás aligha okozott különösen nagy gondot, hiszen gimnazista korában már eldőlt, hogy egész életét az alkotó irodalomnak fogja szentelni. A Kollégiumban és az egyetemen a magyar-orosz szakon kívül a műyészettörténelemmel is foglalkozott, és igyekezett szélesítem humán műveltségét mindazokon a területeken, amelyek a humán műveltséghez, az alkotó művészet gyakorlásához nélkülözhetetlenül fontosak. Szerencséjére Takáts Gyula személyében olyan tanárra akadt, akinek sokirányú munkássága (költő, író, műfordító, néprajzos, múzeumigazgató stb.), az irodalom és a társművészetek iránti érdeklődése és tájékozottsága (Egry József festőművésszel közös kötetet jelentetett meg) ösztönző, szemléletformáló példa volt. A kaposvári gimnázium önképzőkörében nemcsak költőként volt ismert, hanem tanulmánysorozat írójaként is (Adytól Darázs Endréig elemezte a magyar líra fejlődését). Diákként már olyan nobilitásokkal együtt léphetett fel a Berzsenyi Társaság irodalmi felolvasásain - mint Takáts Gyula, Szabó Lőrinc és mások. A pécsi Sorsunk című folyóirat tette ismertté a kaposvári diákot. Nyilvánvaló, hogy az idősebb volt kaposvári diákok (pl. Szász Imre és mások), valamint a gimnázium, a Berzsenyi Tár782
