Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Barna Róbert: Ásószerszám (Beszélgetés Ungváry Rudolffal) (interjú)
BARNA RÓBERT Asószerszám BESZÉLGETÉS UNGVÁRY RUDOLFFAL 1991-ben jelent meg első köteted, tizenhét - 1959 és 1980 között írt - rövidprózai szöveg. Ha az első kérdés az volt, miért nem előbb, akkor elolvasva őket az lett, miért 80-as keltezésű az utolsó írás ? Ne így, ne ilyen közvetlenül! Kiábrándító lesz amúgyis, amit mondani tudok... hadd ne kezdjem azzal, hogy miért nem jelentem meg előbb? A címe: ,A gépfegyver szálkeresztje." Ki van ebben a szálkeresztben? Éber álmaimban az ötvenes évek elejétől fontos szerepet játszott a képsor: a Hősök terén, az egykori Sztálin-szoborral szemben, a hatemeletes szakszervezeti székház lapos tetején elrejtőzve, sorozatvetővel eélbaveszem a május 1-jei dísztribün vendégeit. Azokat, akiknek gondolkodása szerint csak egyetlen igazság létezik. És eszméletlen, orgiasztikus gyönyörűséget okoz a képzelgés, amint a távcsöves szálkereszttel célba- véve véresen fröccsenve szétloccsantom az agyukat. Csak álmodtad? Megírtam egy elbeszélésemben, amely azonban nem került be a könyvembe, mert már olyan, 1980 utáni időszak terméke volt, amely nem volt való belé. Csak megírtad? Ahhoz, hogy meg is tegyem, talán túl gyáva voltam. Talán az ösztöneim óvtak meg tőle azáltal, hogy inkább csak kiszíneztem az ábrándjaimban. De aki pontosan fogja föl az előző sorokat, a „fröccsenve” határozói igenév olvastán azt is átláthatja, hogy inkább a nemiségről van szó... Nekem személyes élményem, hogy a hatalom mindenestől érzéki dolog. Bizonyára ezért nem tudnék természetes módon élni vele: olyasmit kellene a legteljesebb nyilvánosság előtt gyakorolnom, ami a lehető legmeghittebb valami. Amikor katonaként szakasznyi embernek kellett ordítva parancsot kiadnom, úgy éreztem, lehámlik közben a ruha rólam, és anyaszült meztelenül erőlködöm mindenki előtt. Én a hatalmat csak párban, egymás kölcsönös birtokbavételével vagyok képes zavartalanul gyakorolni: amikor saját erőszakomat felmenti, hogy a másikét is igenlem. Számomra ez a kölcsönösség a gyengédség és a szeretet forrása, amelyben felmentést kapok amiért állat vagyok. Kamasz koromban két hatalom élményében volt részem: az egyiket - a fasisztát - közvetve, az irodalomból ismertem meg, noha voltak gyerekkori élményeim is, a másikat — a kommunistát - viszont telibe kaptam. Ezért van talán, hogy az első gyűlöletes, varázslatos, a másik pedig félelmetesen gyűlöletes számomra, s akármit teszek is az értelmemmel, ez az alaphelyzet bennem már nem változhat meg. Emlékezetem horizontján az egész hitleri, meg a magyar nyilas garnitúra valami758
