Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Vasadi Péter: A rossz meg a jó, Légió, Lesz majd dicsőség, Jaj nektek, farizeusok (versek)

VASADIPÉTER

A rossz meg a jó

Szenved az ember a rossztól, mely kívül is, belül is rontja.

De szenved a jótól is; legnagyobb fájdalmait azok okozzák, akiket szeret. Az élet sokfajta szenvedésnek egyetlen iskolája. Mégsem az a jó, ami kellemes. Az igazi jó é- les, áthatol rajtad, kiüresít és ha vergődsz is a rossztól,

fuldokolni egyre magasabbra emel, de elpusztulni nem hagy, járván mindig előtted. Ami kellemes, az a legrosszabb. Élettel áltat s apránként tördel le belőled, vagyis elpusztít.

Nem pusztulás a halál. Nem ellenzi a jó a halálodat: magad

prédájává tesz. Nem veled akar téged megajándékozni, hanem azzal, ami szent. Halni tanít meg a jó. Ezért irtózik a

szenttől a rossz. Menekül tőle s egyre növekvő félelmében megöli. S mivel a jó megölve is él, a rossz számára áthatolhatatlan, s minél üresebb, annál inkább. A rossz nem szabadulhat meg sem a tetteitől, sem önmagától. Meghalni szeretne, de nem adatik meg neki akkor, amikor halni akar. A szent nem fut a rossztól, megközelíti. Nyakán tátongó sebbel is megy utána. Nem élni igyekszik, hanem lenni, örökké. Ezért aki itt szenved, itt sem igazán szenved, mert szeret. A jó nem tud elmúlni, várakozik. Annak a jónak, ami nem múlik, sem csökken, a neve boldogság.

719