Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 7. szám - Vasadi Péter: A rossz meg a jó, Légió, Lesz majd dicsőség, Jaj nektek, farizeusok (versek)

Légió

Megtépik néha a lelked.

Előbb még fönt delelt Napod, most keresztbe süvít a sötét, és mintha patája volna, zsigeredbe tapos.

Ki hányja szét végtagjaidat?

Ki táncol benned, hörrent és vicsorít fehér agyarával? Beledermedsz. Mintha százannyi fetrengene koszban. Szűkül a szem. Elhamvadnak az érvek. Vérszomjas gyűlölet tör elő a test odvaiból, a lélek ajtóit sarkig kitaszítja; nem

lakják indulatok a belső várkastélyt. Nem suhannak a kőfolyosókon. Vas csattog, tébolyodott kiabálás nógat, hogy rohanj csak fejjel e- lőre a falnak, esdekel halálodért ez a romlott kórus, sírboltban tanyázik, egymás hegyibe-hátán vackol, undoksággal keni bőrét, és (keresve röfögő kondát) menekül, látván közeledni a Szentet.