Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Ferenczi László: Domokos Mátyás: Varázstükrök között (kritika)
FERENCZI LÁSZLÓ Domokos Mátyás: Varázstükrök között Domokos Mátyás Somlyó György könyvét, a Philoktétesz sebét kommentálva írja: „Nem vagyok ugyan költő, mégis, mit nem adtam volna, ha az irodalomra való eszmélkedésem hajnalán, a negyvenes években ilyen tág szemhatárú, költői ihletett- ségű és költőien hiteles könyvet olvashattam volna a modern líráról! De hát akkor mit olvashattunk? Rónay György nagyszerű tanulmányát, amely az Új francia költészet bevezetője volt, aztán Szentkuthy néhány írását, s Füst Milán esztétikáját, amelynek inkább a szemléletét lehetett modemnek érezni, s nem a tárgyát”. Kilenc évvel vagyok fiatalabb Domokos Mátyásnál, - de élményeink, tapasztalataink a Rákosi-rendszer miatt lényegileg azonosak. Névsorát csupán Illyés kitűnő Tzara-esszéjével egészíteném ki, a Magyarok című könyvében jelent meg, 1938-ban. (Nem említem a MA-ban közzétett - gyakran megbízhatatlan adatú - cikkeket, sem Szabó Dezső kötetbe is foglalt esszéit, mert azok akkor, jobbára, hozzáférhetetlenek voltak.) Valóban nagyon kevés volt, amit az ifjú diák, Domokos Mátyás olvashatott a modern líráról, és amit, néhány évvel később, az ötvenes évek derekán, én olvashattam. De jobbhoz biztosan, többhöz pedig valószínűleg egy francia, belga vagy angol diák sem juthatott a negyvenes-ötvenes években. Csak annyiban voltak előnyben (persze, ez nem kevés), hogy az eredeti költői szövegekhez könnyebben juthattak hozzá. Jobb „bevezetőjük”, „útikalauzuk”, „tájékoztatójuk” azonban nem volt, erről a negyvenes-ötvenes évek francia, belga és angol irodalomtörténetének tanulmányozása bárkit meggyőzhet. És még valamit! Ott volt Domokos Mátyásnak (és néhány évvel később nekem) a két nagy „konzervatív”, Babits Mihály és Németh László (indexen vagy félindexen), akik ugyan ezt a modemnek nevezett költészetet (vgy legalábbis bizonyos áramlatait) nem túlságosan kedvelték, de olvasóikat szabadságra nevelték, azaz arra, hogy nézeteikkel, ízlésükkel ellentétes műveket is befogadjanak. As európai irodalom történetét és A minőség forradalmát magyarul írták. Budapesten és Szombathelyen ez számomra is evidencia, de Párizsban és Brüsszelben, Londonban és New Yorkban mindig és ismételten örömet és biztonságot adó meglepetés. Magyarul: Az európai irodalom története és A minőség forradalma olvasói nem koldusok a világban. Miért írom le mindezt? Mert természetesen egy olyan könyvet, mint a Philoktétesz sebe én is szívesen olvastam volna az ötvenes években. De angolul és franciául sem igen volt, nemcsak magyarul. És ami magyarul volt, az csak igényeinkhez képest volt kevés, és nem a nemzetközi szinthez képest. Domokos Mátyás a Varázstükrök között írásban is (így Szabó Istvánról és Tar Sándorról szólva) bírálja a kritikát figyelmetlenségéért, egyoldalúságáért, tájékozatlanságáért. A kritikát bírálni mindig és mindenütt szokás, és ez a bírálat sehol sem jogtalan, Brüsszelben, Párizsban, Londonban és New Yorkban sem, nemcsak Budapesten. Akritikus feladata a kritika által fehéren hagyott foltok benépesítése. Örültem, 682
