Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Merklin Tímea: A csörgősipka láthatatlan angyala (Hamvas Béla: Karnevál) (tanulmány)
Szőcs Géza versében megfogalmazódik az önmagába markoló makacs hit, amely az irodalom konok Messiásait jellemzi: a lótusz-létre egyenes válaszként következő tagadás, a halálról való tudás szomorú birtoklóinak jellegzetes attitűdje, mely romantikus attitűdként is értelmezhető. És kicsendül belőle az irónia, mikor csörgősipkájával porondra lép Arlequin. A lótusz a görög mitológiában álomvilágba ringató, tétlenségre kárhoztató gyümölcs. Az ellene történő bármilyen mozgás hajtóereje a mégis-morál. A kínzó végtudaton csak az értelem lobogása és a képzelet lehet úrrá. De a poéta sacer magányos messiás, önmaga messiása, mert a válságkorszakban a tömeg nem tart igényt a szellem lángjára. A vátesz-magatartás új formája ez: a szubjektum nem a nép előtt áll vezetőként, hanem magára veszi a nép sorsát. Ez a mérték védi a bohóc szabadságát. A tízezer bőr felöltése és levedlése esély nembeli lényegünkhöz való eljutásra. Lám: bárha a lótusz illata nagyon erős, azért mégis, mégis, mégis az aktus a személyiség alapállapota. A Karnevál clownjának magatartása egyszerre hősi fényű és nullára visz- szaemelt. Táncol és szemével a Semmibe mered. A létről leszakadt ember elkezd vágyakozni az Univerzum iránt. Nem nagy ember szeretne lenni, hanem nagy életet szeretne élni. „Félő, megint tehát egyszerűen a szabadságról van szó, mely fogalmat és nyilván, szokás szerint és természetesen, történelmietlenül használom, csak úgy, ahogy érteni szokás, pontatlanul nap mint nap.”13 Az intuíció mágikus tükre az angyal szárnyát mutatja hirtelen. De a Karnevál mindarról mesteri alkotás, ami a láthatatlanban van. A szubjektumból szemlélt egész, s végül a szubjektív totalitás. EMBERségünk meta- poetikus megragadása. Minden ajtó nyitva. Nincs végső értelem. Mert mindenféle létértelmezés megvádolható partikularitással. Lehetőség és lehetőségek vannak. Pillanatnyi esélyek a teljesség elérésére. Hamvas a saját lehetőségét magában az abszolútig vitte. JEGYZETEK: 583 7 Földényi F. László: Hamvas Béláról = Jelenkor, 1988/9. 850. p. 8 Hamvast idézi Török Endre = Újhold Évkönyv, 1988/1. .Ami teljes és ami részleges” c. írás, 258. p. 9 Regényeiméleti fragmentum = u. o. 231. p. 10 Hamvast idézi Török (u. o.) 11 Karnevál 11. kötet 464. p. 12 u. o. 219. p. 13 Esterházy Péter Láthatatlan történetünk = Életünk, 1987/9. 841. p. 1 Bálint Péter Arlequin és szegénylegény = Alföld, 1987/4. 31. p. (Kiemelés az eredetiben) 2 Németh László: Aranykor és farkasfogak = Két nemzedék c. tanulmánykötet 549. p. 3 Kemény Katalin: Az ember, aki ismerte saját neveit, Bp. 1990. 129. p. 4 Regé nyel méleti fragmentum = Literature, 1985/3—4. 249. p. 5 Karnevál 1. kötet, 219. p. 6 u. o. 301. p.
