Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Fűzfa Balázs: A dió-motívum értelmezéséhez (tanulmány)
FŰZFA BALÁZS A dió-motívum értelmezéséhez BERZSENYI DÁNIEL Levéltöredék Barátnémhoz. Ne kérdezd Barátném! mint töltöm időmet ’S távolléted alatt kedvem’ miben lelem? Tudod elvesztettem édes Enyelgőmet, Tudod magam vagyok, mert te nem vagy velem. Lefestem szüretem’ estvélyi órájit, Ha már cselédimet nyugodni eresztem. És csak alig hallom a’ vígság lármájit, Agg diófám alatt tüzemet gerjesztem. Leplembe burkolva könyökemre dűlök, Kanóczom’ pislogó lángjait szemlélem, A képzelet’ égi álmába merülök, ’S egy szebb lelki világ’ szent órájit élem. Az őszibogárnak busongó hangjai Felköltik lelkemnek minden érzéseit, ’S az emlékezetnek repdező szárnyai Visszahozzák éltem’ eltűnt örömeit. Életem’ képe ez, - Már elestvélyedtem, Béborúlt az élet’ vidám álorczája! Még két mulatótárs van ébren mellettem: A’ szelíd szerelem’ hamvadó szikrája, ’S bús melancholiám’ szomorgó nótája. (Nikla, 1804 után) CSOÓRISÁNDOR Berzsenyi elégiája Követ fogával ki ropogtat? Hagyja abba! Nem szeretem hallani ifjúságom visszhangjait. Oroszlános állkapcsaimat már a döglött salátalevél is megkínozza, mintha a lepedőmet etetné velem a hóhér Húsvét van, mondják, újra húsvét Látom: a félbenmaradt esők ágyából is fóltérdepel az orgona ha vigadtok, vigadjatok, de tapsos kezetek házamat elkerülje, hozzám már csak az égen kóválygó ostorok térhetnek haza. 567
