Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Ágh István: Könyörögj érettünk (regényrészlet)
hogy fölébredjen, de majd megoldjuk, ezek a komondorok annyira megszokták, mint egy testvérkéjüket. Ön is úgy gondolja, hogy a csárdák leghűségesebb állata a komondor? Tetszik látni a Vöröst, Vörös a neve, mert vörös, mint a róka. Zöldre van dekorálva a rács, itt aztán jó ennek a kis büdösnek. - Az állat fölijedt, és összezsugorodott a sarokban.- Föl kellene hizlalni, Haszonics úr!- Már tervezzük a megoldást, mert őszinte leszek, nem valami jó az étvágya, a szakemberek szerint, azok csak tudják, kérem szépen, a rab rókák búskomorak, mint minden rab, tetszik tudni, ezért természetes módon étvágyuk nagyon lecsökken. Párt, nem pártot, he-he-he, ugye, szerzünk be neki, sőt fiakat is, mire a turistaforgalom beindul, mert csak májusban lehet róka- fiakat a lyukból előhalászni. Most veszem észre a nagyságos asszony kucsmáját, egy pillanatra Mari, de kérem szépen, nagyságos asszonyom. Vörös, ne! Vörös. Meg se mozdul, hát persze, ravasz ez, kérem, egy élő róka meg egy kucsma, azért micsoda különbség, ugyebár. De majd megérkezik az etetője, akkor, mikor portyázni indulna a Vörös, mert akkor eteti, hogy eszébe jusson a finom baromfi. Akkor majd eszikél, kérem szépen. Haladjunk tovább, Krisz- tenzen úr!- Kristianson.- A vécéket nem mutatom. ígérem, minden tiszta lesz. Az ott a nőké, a másik a férfiaké. És hogy el ne felejtsem, rendelkezünk még három vendégszobával. A helybeliek használták eddig, vagyis dehogy...- Mert a helybeliek hazamennek.- Családszerető népek a mi lakosságunk, de ha valaki mégis elfáradna, példának okáért az elnök elvtárs, elvtárs, ugye, nálunk ez a divat, szóval az elnök, példának okáért, nyugodtan töltheti éjszakáját a vendégszobákban, meg példának okáért kéremszépen, a vadászok. Ez lesz a különtermünk. így ni! Hátulról közelítjük a külön bejáratot, parancsoljon! - Kitárta az ajtót és Joó Mari elé állt. - Negyven teríték. Itt laktak a régi lakók. Le volt robbanva, mikor beköltöztünk a nejemmel, mi csináltunk belőle lakájosat, de aztán föláldoztuk különteremnek. A fehér abroszokon bordó szalvétasüvegek, a vázákban viaszos rózsa méterenként, középen sorban, mellettük ugyanannyi gyertya, szabályosan elrendezett evőeszközök, herendi porcelán és ajkai kristálypohár, kifőzött trófeák márványlanak a falon, az agancsok megegyeznek a székek nyersbama árnyalataival, alattuk az őzeké, porcelánfinomsággal viselik döfésre meredő csontvilláikat.- Sok kedves történet színhelye ez a különterem, kéremszépen. Példának okáért a múltkoriban, Bátori István, a magánjuhász, ősi ihászfamilia, akinek dédapja Savanyú Jóskával, a mi betyárunkkal is együtt küzdött, szóval ez a Bátori István, akinek van legalább kettő, azaz kettőszáz birkája, majd ilyen kimerítően fogom kalauzolni Krisztenzen úr turistaforgalmát, na szóval olyan erős ez a Bátori, hogy a nyolcvankilós kost lábánál fogva, természetesen élve kinyom a feje fölé, hát mit tesz isten, csalja a felesége, rengeteg pénze van, bejött ide a vadászvacsorába, még akkor a Róka Rudi bandáját nem szokjuk behívni a nyilvánosságból, bejön a cigányokkal, elhúzatja a nótáját, a bőgős vonójában is százas, kérem szépen, leakasztja az egyik agancsot, pontosan azt ott, és csak úgy ropja. Meg van csalva, pedig az olaszoknak szállít. - Haszonics 514
