Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 5. szám - Ágh István: Könyörögj érettünk (regényrészlet)
- Az. Cipelem a rossz szívemmel. Evvel a pészmékerrel, itt, e! Gyöngül az elem.- A menyem jól van?- Várjál, mert még alápisál.- Csak azért jöttem, hogy nem haragszom a Marikára. Bolond voltam, aszondom. Megyek is. Áldjon az Isten, Béla! Talán megérti.- Biztos, megérti. Maradhatnál, Mariska!- Itthon a Pali. Mondta a menyem?- Azt mondta, végre megjött.- Hát bizony megjött. Még a Pali se tudja, meddig? Addig, amíg föl nem találja azt az izét, de ne szólj senkinek róla!- Én aztán nem. Legyél nyugodtan.- Majd egyszer úgy is átjön.- Szívesen látjuk.- Én meg pörköltet főztem meg húslevest, azt mondja, én csinálom legjobban a világon. Persze, a pesti koszt ott az egyetemen... Na, Isten áldjon!- Téged is.- Béla! Miért nem jön be a Gazsiné? Valami baj van? Kityöri Ferkó kiabál Málnámé után, kacsafutással erőlködik feléje.- Mariska nieni, bajja-e, vaárgyon! Vaágok ekkis faát.- Ne siess annyira! Nem kell!- Asztat akarom mondanyi, nem hallotta? len maá a buatos Irenkienek is montam. Füötaámatt a Tompa Elemier, ot vuat a Ruakaába tennap, ies aszongya a Haszonics Feri baátyaám, hommajd mindenkit megöl. Maga nem fiel? Mindenki fiel abbisztos, mieg a Feri baátyaám is, nem lessz pardony, aszonta. Tuggya a rosseb, hottaámatt füő Amerikaába, mer csak Amerikaába lehet füötaámannyi aszongyaák. 8. A csaposlány, Stolárik Vera jól tudta, miért mászkál a konyhából a söntésbe, onnan az útig és vissza olyan izgatottan a főnök. - Nyugalom, fónök! - Nem vagyok ideges. - Haszonics leült, de csak a csizmája nyugodott meg, ujjával dobolt az asztalon, eltolta a hamutartót és visszahúzta, s lenyomta, mint valami zsákmányt, izgett-mozgott a széken, kilesett az ablakon. A lány két könyökkel dülleszkedett olyan kívánatos pózban, hogy bár alsótestét elfödte a pult, mindenki szétvetett combjára gondolhatott volna. Tenyerébe szorította az állát, haja sátorosán előre omlott, messziről szívta a cigarettát.- Megjött. Csárdánk cégére van a fején. Azannyát! Micsoda kocsi, kérem szépen! Itt van a svéd! Egy nővel. Az istenit! A Joó Marival. - S szaladt eléjük. Stolárik Vera kuncogott, amikor a szokásos terjengősséggel kezet fog, int befelé, de azt nem hallotta bentről, mit mond annak a Joó Marinak nevezett nőnek, akin a főnök annyira elcsodálkozott, azt mondta, miután a külföldi bemutatta, örvendek, nagyságos asszonyom.- Ez itt a Rókacsárda, kérem szépen, ez itt egy betyártanya. Cégérünk reklámja az élő róka, azonnal megmutatom, a szaga meg van oldva, ne tessék megijedni, fáradjunk a rókához, tessék csak. Vau-vau-vau! Ugatni kell neki, 513
