Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - EPILÓGUSOK - Kovács István: Köreink bezárulása (Beszélgetés Engelmayer Ákossal)

felkelés gyermekhőséről, a kegyetlen körülmények között agyonlőtt 12 éves Romek Strzalkowskiról.

1991. október 22-től Poznanban kétnyelvű bronztábla és utcanév őrzi Mansfeld Péter emlékét. A Mansfeld Péter utca egyenesen a volt lengyel AVH-laktanya kapujába torkollik, s a másik oldalon a Romek Strzalkowski utcával forrad egybe.

Itt zárul a kör, amelynek kiindulópontja az emlékezetes 1956-os tátrai tábor, s zárószeme annak a gyermeknek a neve Poznanban, akinek védelmében Pákh Tibor nem tudom, hány év börtönt szenvedett.

És befejezésül idézzünk még egy nemrégiben kapott levelet, immáron a te köröd lezárásaként:

„Tisztelt Nagykövet Úr!

Múlt év novemberének végén a helyi sajtóból megtudtam, hogy Poznanban járt. Nagyon szerettem volna akkor találkozni Önnel s - lehetőség szerint - pár szót váltani. Szándékomat nem válthattam valóra, mert a sajtó csak az általánosság szintjén tájékoztatott délutáni programjáról.

Azért szerettem volna találkozni, mert a neve ismerősen csengett, felidézett bennem valakit, akit évtizedekkel ezelőtt ismertem meg Magyarországon.

1956-ban történt, hogy a Varsói Egyetem öt diákja dél-európai kerékpárúton vett részt. Egyike voltam annak az öt embernek, akiket a vendégszerető magyar ifjúság pártfogásába vett; szállást adott nekünk. Én egy Engelmayer Ákos nevű diákhoz kerültem, aki Budapesten (ha jól emlékszem), a Bimbó utca 23-ban lakott.

Ha az akkori Engelmayer Ákos és Magyarország nagykövete egy személy lenne, nagyon örülnék e ténynek. Még jobban az esetleges találkozásnak. Szeretettel meghívom Poznanba, a régi lengyel mondás szerint: „vendég a házban, Isten a házban”.

Várva feltételezésem (esetleges) megerősítését, szívélyesen üdvözlöm:

Jerzy Rókus”

485