Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - EPILÓGUSOK - Kovács István: Köreink bezárulása (Beszélgetés Engelmayer Ákossal)
Túl nagy volt a kihívás. Kantorski atya felszentelte az emléktáblát, de felállítását elhalasztottuk. A templom előtt álló 3 méter magas Szent Kristóf szobrot másnapra virradóra így is ledöntötték...ismeretlen tettesek... Jelezvén, hogy még egy lépés, és a súlyosabb megtorlás sem marad el... És prímási számonkérés is fenyegethette Kantorski atyát... Az 1986-ban felszentelt tábla így csak az első szabad lengyelországi választás után, 1989-ben került fel a templom falára, de az átmeneti helyzetben még volt erejük az illetékeseknek, hogy leverjék. Nem hiszem ugyanis, hogy a hanyag munka miatt esett volna le. így az a tábla, amelyet Vásárhelyi Miklósnak 1990. október 23-án felavattunk, másolat... Pákh Tibor neve elhangzott. Nem térhetnénk vissza a vele kapcsolatos emlékeidhez? Az nem olyan egyszerű... A szükségállapot idején Kerényi Grácia közvetítésével rengeteg ruhaneműt, gyógyszert kaptunk Magyarországról. A szervezésben Pákh Tibor is részt vett. Hírét vettük, hogy amikor ki akart jönni Lengyelországba, leszállították a vonatról... amikor pedig emiatt éhség- sztrájkba kezdett, kényszergyógykezelésnek vetették alá..., bolondokházába zárták. A lengyelek ez ellen tiltakoztak... Szóval, Pákh Tibor számunkra legendás alak volt. Ha jól emlékszem, 1985 őszén volt a budapesti Lengyel Kultúrában a Kerényi Gráciának szentelt emlékest, amit ti, Kiss Gy. Csabával szerveztetek. Közölték, hogy erre szigorúan csak meghívóval lehet bemenni. Az történt, hogy Héj Klára Pákh Tibort is meghívta, de a BM még a postán kiszűrte a meghívót, és értesítette a Lengyel Nagykövetséget, amelynek - fennállása folyamán először - valamennyi munkatársa megjelent az esten. Én bejutottam az estre. Először nem értettem a szokatlanul izgatott légkört. Tetszett, hogy rengeteg fiatal gyűlt össze. Az egyetemisták csoportjának kellős közepén kirajzolódott egy ismerős arc... Úristen, Tibor bá’ a Tátrából! Kérdeztem Papp Évát: - Te, ki ez? - Pákh Tibor - mondja ő. Az est után odamentem hozzá. Emlékezett rám. Kérdezte, mit csinálok. Mondtam, ugyanazt Lengyelországban, amit ő Magyarországon: bomlasztom a rendszert... De a történetnek még mindig nincs vége. Köztudomású, hogy Pákh Tibort azért börtönözték be, mert memorandumokat intézett a nyugati nagykövetségekhez. A kiskorú forradalmárok kivégzése ellen szólította fel őket tiltakozásra. Akkor úgy tudtuk, hogy nemcsak Mansfeld Pétert ítélték halálra kiskorúként... Amikor tavaly június 28-án, a poznani munkásfelkelés kirobbanásának 35. évfordulóján, az ünnepi mise után, az emlékmű lábánál, mint egyetlen külföldi beszédet mondtam, azzal a felhívással fordultam a poznaniakhoz, hogy a közös küzdelem és a közös áldozataink emlékére Poznanban nevezzenek el utcát Mansfeld Péterről, Budapesten pedig a június 28-i munkás484
