Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Lengyel Alfonz: Ki hívta be 1956-ban a szovjet csapatokat Magyarországra?

szembeni alantas szerepe idézte elő. A forradalmat a kommunista vagy a kommunista pártból kizárt diákok, munkások, katonák és értelmiségiek ve­zették. Az a vád, hogy ezt a forradalmat reakciós elemek vagy külföldről irányított imperialista elemek vezették, nem felel meg a valóságnak.6 A békés tüntetésből egy véres forradalom lett, mert Gerő Ernő arrogán­sán kezelte a diákokat és tüzet nyittatott a Parlament és a Rádió előtt tüntető tömegre,7 valamint a szovjet csapatok, mint ellenségek avatkoztak be a buda­pesti tüntetésbe.8 Most felvetődik a kérdés, hogy lényegében ki hívta be a szovjet csapato­kat? Oltványi László könyvében bizonyította, hogy már 1956 júliusában a szovjetek a magyar légteret használták fel a Sínai-félszigetre küldendő hadi­anyag utánpótlására. 1956. október elsején katonai készültségbe hozták a Var­sói Szerződésben lévő államokat.9 Az Egyesült Nemzetek Szervezete különbi­zottsága is megállapította, hogy a szovjetek már október 20-án készültségben voltak egy esetleges magyarországi bevonulásra, holott Budapesten a diákok a tüntetésre engedélyt csak október 23-ára kaptak.10 A különbizottság érthetetlennek tartotta az akkori ENSZ-be kiküldött Sepilov, D. T. november 19-én tett nyilatkozatát. Sepilov azt állította, hogy október 24-én az akkori miniszterelnöktől kapott táviratot, amelyben kéri a szovjet csapatok segítségét arra, hogy a forrongást leverhessék. Sepilov persze nem tudta megmondani, hogy ki írta alá a táviratot. A különbizottság megje­gyezte azt is, hogy hogyan érkezhettek meg a szovjet csapatok Budapestre október 24-én hajnali két órakor ha a táviratot is csak azon a napon adták fel.11 A határtól legalább hat órára van szükség, hogy egy vonat Budapestre befuthasson. így a csapatok már 23-án, mielőtt állítólag behívták volna őket, hívás nélkül átlépték a szovjet-magyar határt. Két tanú vallomása egybehangzóan bizonyította azt a tényt, hogy Gerő Ernő október 25-én megkísérelt Nagy Imrével aláíratni egy október 24-ére dátumozott okmányt, amelyben Nagy Imre behívja a szovjet csapatokat. Az elébe tolt papirost azonban Nagy Imre nem írta alá. Aláírás helyett pedig a papír szélére ráírta, hogy „ezt nem fogadom el és nem írom alá”.12 Egyesek azt gondolták, hogy a szovjet csapatok segítségére vonatkozó kérést Hegedűs András írta volna alá.13 Ennek valószínűségét könnyen meg­cáfolhatták. így, hogy Sepilov szavahihetőségét elősegítse, Marosán György jött Sepilov segítségére. A renegát Marosán, a volt Magyar Szociáldemokrata Párt egyik vezérszemélyisége, aki 1956-ban a magyar kommunista párt poli­tikai bizottságának tagja volt, Nagy Imre bukása után hangoskodva kijelen­tette, hogy ő hívta be a szovjet csapatokat.14 Az is bizonyítva van, hogy Nagy Imre október 27-én egy munkásküldött­séghez szólva kijelentette, hogy ő nem hívta be a szovjet csapatokat, és ellen­állt azoknak a kísérleteknek, hogy a szovjet csapatok behívásának tényét ma­gára vállalja.15 A későbbiek során október 29-én arra a kérdésre válaszolva, hogy ő hívta-e be a szovjet csapatokat Nagy Imre kijelentette, hogy azt ő nem is tehette volna, mivel a szovjet csapatok már Budapesten voltak, amikor ő átvette a miniszterelnökséget. A hivatala átvételekor tett kijelentéséért pedig nem felelős, mert azt a hátára nyomott pisztoly kényszerítő hatására tette.16 Október 31-én pedig a magyar rádió ismételten közölte Nagy Imre beszédét, amelyben megint kijelentette, hogy ő nem hívta be a szovjet csapatokat.17 Még 389

Next

/
Oldalképek
Tartalom