Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - TÖRTÉNÉSZ SZEMMEL - Lengyel Alfonz: Ki hívta be 1956-ban a szovjet csapatokat Magyarországra?
aznap este az osztrák rádió bécsi adása, mely közölt egy beszélgetést Nagy Imrével, ismételten közölte a világgal, hogy a szovjet csapatok behívásához neki semmi köze nem volt.18 A moszkovita Gerő Ernő állandó telefon-összeköttetésben volt Moszkvával és az akkori Szovjetunió budapesti nagykövetével, a hírhedt Andropowal. Valószínű, hogy Gerő amikor látta, hogy Nagy Imre nem hajlandó aláírni a szovjet csapatok behívására vonatkozó, hamisan dátumozott iratot, ő maga küldött egy táviratot Moszkvába. Azt pedig a Szovjetunió nem tudta felhasználni az Egyesült Nemzetek ülésén, mivel a dátuma nem egyezett meg a szovjet csapatok megérkezése idejével. így azt Sepilov a bizonyítékai közé nem iktatta be, hanem az aláíró nevet nem említvén, a táviratot elődátumozva olvasta fel. Itt azonban felmerül a kérdés, ha Gerő tényleg behívta volna a szovjet csapatokat, akkor amikor már Nagy Imre volt a miniszterelnök, Ge- rőnek már nem volt joga azokat behívni. Talán azért kellett Marosánnak hangoskodnia november 4-e után, hogy mint a kommunista párt politikai bizottságának tagja ő hívta be a szovjet csapatokat, hogy a Szovjetunió azok bejöttének valamilyen törvényesség látszatát kelthesse. Október 29-én a Szovjetunió tűzszünetet ajánlott fel Nagy Imre kormányának. A megegyezés következtében a szovjet csapatok megkezdték kivonulásukat Magyarországról.19 Ez a csapatkivonás azonban csak a magyar kormány megtévesztésére irányult.20 A szovjet egy magyar küldöttséget hívott meg november 3-án való további részletek megtárgyalására. Először azokat jól megva- csoráztatták, majd Andropov utasítására Serov tábornok, az akkor NKVD ottani vezetője a nemzetközi jogban védett delegáció tagjait letartóztatta.21 Diplomáciai immunitásuk ellenére őket később kivégezték. Ez után a politikai bűntény után november 4-én hajnalban a szovjet csapatok friss, Szovjet-Mongóliából odairányított csapataival megszállta Magyar- országot. A csapatokkal pedig azt közölték, hogy őket a Szuezi-csatorna felszabadítására viszik, melyet angol-francia imperialista csapatok szálltak meg.22 Ehhez a második megszálláshoz pedig a Szovjetuniónak semmiféle magyarázatot nem kellett adnia. A világ ezt hallgatólagosan elfogadta. A nagy „detante” érdekében a nyugati hatalmak nem feszegették többé hogy miért és mi történt Budapesten. A „detante” alatt pedig, amíg a nyugati világ békeáb- rándozásáiba merült, a Szovjetunió erősen felfegyverkezett. Mivel Nagy Imre kormánya elkötelezte magát a kommunista és nem kommunista pártok bevonásával való szabad választásra, valamint az ország semlegességére, a Szovjetunió feleslegesnek tartotta, hogy valaki is behívja őket másodszor is. Nagy Imre kormányának határozatát már a kommunista pártok közötti ügynek lehetett tekinteni. Mivel akkor a Szovjetunió vezetése alá tartoztak a keleti tömbbe tömörült kommunista pártok, azok megrendszabályo- zását a Szovjetunió magára nézve jogosnak ismerte el.23 Valószínűleg ez vezette a Szovjetuniót az október 24-ei első beavatkozására is, de akkor még nem tudta, hogy ez a Szovjetuniótól való teljes szakadáshoz fog vezetni. így még fontosnak tartotta, hogy jogtalan beavatkozását valamilyen magyar hivatalos kéréssel törvényesítse. 390
