Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
az a Párt becsapása? Igaza van Ágnesnek. Ebből ki kell szállni! Én is kiszállok! STEINER De szép lesz! Együtt fogtok itt röpdösni a színház körül. HARAG Igen. Holnap odaállok a Nagy Béla elé, bevallók mindent, elmondom, hogy én vagyok a felelős, egyedül én!a KARASZ És magaddal rántasz mindenkit. Neked megbocsátanak, téged szeret a Nagy elvtárs, te népi káder vagy meg minden... Megmondtad! De nekem nem bocsátanak meg. És (Ágnesre mutat) neki sem. ÁGNES (meggyőződéssel) Persze, hogy nem. Én leszek az első, akit kinyírnak. Az apámat letartóztatták, én amúgyis gyanús vagyok. És ha engem elvisznek, az apámat kivégzik... (sírva fakad) HARAG De én nem bírom megírni! Hát nem bírom! Én nem vagyok író, ez tévedés, honnan veszik, hogy én író vagyok?! Én tehetségtelen vagyok, TE- HET-SÉG-TE-LENU! És ha Ágnesnek egy haja szála is görbül miattam, én felkötöm magam! ÁGNES (sír) Ti nem tehettek semmiről. Én vagyok itt a leprás! Én vagyok a fertőző góc, ha én nem lennék itt, ti mind megúsznátok!... HARAG Te hülye vagy, nem leprás! Ágikám, édes Ágikám, hogy mond_ hatsz ilyet? (megpróbálja átölelni) ÁGNES (hisztérikusan lerázza a válláról Harag karját) Hagyjál! KARÁSZ (sötéten és megátalkodottan Haragnak) És magaddal rántod Béla bácsit is. Hiszen ő találta ki az egészet. Mint büfésnek semmi köze nem volt hozzá... de őbenne van kollektív érzés, segíteni akart, és beszállt az ügybe. Most már ő is sáros. Ö a fölbuj- tó, az értelmi szerző... HARAG (kétségbeesve) Steiner papa is... miattam... Úristen, miattam! KÁRÁSZ (összeomolva) Dehogyis miattad, Matyi, dehogy miattad... Miattam! EGYEDÜL ENMIATTAM! Nekem kellett volna megírnom. És meg is tudtam volna írni, ha mindjárt az elején nekilátok... és nem röhögök kárörvendöen rajtad, hogy hogyan kínlódsz. Az én dolgom lett volna, az én KÖTELESSÉGEM! Akkor talán törleszthettem volna valamit. Letör- leszthettem volna az őseim bűnét... hogy orvos az apám... hogy attól az egy évtől eltekintve... az ostrom meg a németek meg a nyilasok... soha, semmiben nem volt hiányom... hogy igenis könyvtárunk volt... fürdőszobánk... gyerekszobám... míg mások éheztek... De most már késő... ÁGNES Késő... HARAG Késő... STEINER Ugyan, gyerekek! Ez smafu! Halljátok? Mit jammeroltok itt nekem?! Ez az egész smafu, ahhoz képest, amit mi már végigcsináltunk! HARAG Maga, Béla bátyám, maga igen. De nem mi. STEINER Na ne beszélj! És amikor a Péter a svéd házban dekkolt? És egy hajszálon múlt, hogy nem őt lőtték bele a Dunába? És amikor ennek a kislánynak a szüleit elvitte a Gestapo? És a bombázás alatt rászakadt az óvóhely? És a te apád ottmaradt a Don- kanyarban, és téged elvittek a leventékkel Csehszlovákiába? Mi?! Az nem veletek történt?! ÁGNES Ó legalább partizán volt. A Matyi. Ó harcolt. De mi csak sunyí- tottunk... HARAG Dehogyis voltam én partizán! KARASZ Hát mi voltál? HARAG Az úgy volt, hogy a partizánok elfogták az egész leventecsapatot, és mert az én nevem eredetileg Hradi- nek, és még tudok egy pár szót szlovákul, azt mondták, hogy én egy rendes szlovák gyerek vagyok, és én lettem a szakács mellett a kukta, én pucoltam a partizánoknak a krumplit meg a karalábét, de addigra már vége lett a háborúnak. Fegyver nem is volt a kezemben. Németet nem is láttam. STEINER Nem számít, fiam, azért te maradsz nekünk a mi hős partizánunk. Hallgassatok az öregre! Új darabot írni nem tudtok, hát akkor hozott anyagból dolgozunk. És ebben nincs semmi svindli! Idefigyeljetek! A németek itthagyták nekünk a romo26
