Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
kát. Igaz? És ott voltak a téglák. És azokkal a téglákkal elkezdtünk építeni. Nem így volt? Azokkal, amiket a romokban találtunk, amiket a régi rendszer itthagyott. Most is csak azt csináljuk. Nincs új tégla: nincs új darab. Abból dolgozunk, amit találunk. Amit a régi rendszer itthagyott. Meglátjátok, fog ez működni! KARASZ Béla bácsi, te nem félsz? STEINER Én, fiacskám? Auschwitz után? Ki tud nekem még újat mutatni? Egyedül vagyok... a családom ottmaradt... mi érhet még engem? Mitől féljek én? Én csak egyszerűen... unom. Unom, hogy öreg vagyok, beteg vagyok, zsidó vagyok... unom, és kész. De ti még nem unhatjátok. Az nektek még nem dukál. Ez a kislány most nagyot dobhat. Ha sikerül, visszaveszik a Pártba, visszakerül a Főiskolára... te is tudod, milyen tehetséges. És te is fölkerülnél Pestre, a Nemzetibe, ebből a porfészekből... KÁRÁSZ Én most nem vagyok érdekes! STEENER ...csak az öreg Steiner marad továbbra is büfés. HARAG (lelkesen) Magát kineveztetjük fódramaturgnak! STEINER Az kéne nekem, mint üveges tótnak a hanyattesés! HARAG (még lelkesebben) Maga lesz a városi Vendéglátó Vállalat vezére! STEINER Hülyének nézel? Világéletemben kisember voltam, én már az is maradok. Nem akarok én semmit. Én csak egyszerűen hiszek abban... sőt, gyerekek, tudom, TUDOM, hogy a régi sláger mindig jobb, mert az már egyszer bevált. Ha a Ferenc Jóskának jó volt a Kossuth-nóta, pedig a Kossuth neki halálos ellensége volt, hajói emlékszem, akkor nektek is jó lesz a Ferenc Jóska nótája. KARASZ Nekünk, Béla bácsi! STEINER Nektek. Mondtam már: ez nem az én bótom. Én erre az üzletre nem vettem föl előleget, és nem is akarok rajta keresni. ÁGNES De azért... segítesz...? STEINER Mit gondolsz, miért vagyok itt, te taknyos? ÁGNES (elbőgi magát) Drága Steiner papa! (odabújik hozzá) STEINER (magához öleli Ágnest, zsebkendőjével törölgeti a könnyeit) Na, na, kislányom, édes kislányom, ne bőgj már, ne vacakolj...! Mintha Ágnes a letartóztatott apját, Steiner a gázkamrában maradt lányát ölelné. A két fiú, Kárász és Harag szemében is könnyek. Jobbról és balról mindkettő suta mozdulatot tesz, mintha ők is meg akarnák ölelni az öreget, Steiner észreveszi. STEINER (recsegő hangon) Na! Abbahagyni, mert mindjárt meghatódok. Az pedig rosszul áll nekem! Lerázza magáról a fiatalokat, a színpad elejére jön, fölhúzza a vállát, széttárja a tenyerét. A közönséghez: STEINER Ez van. Was ka’ ma’ mach’n? Egyébként ez itt a színészbüfé. A másik büfé, az arra van. (mutatja) Nekik is van konyakjuk, ha nem is örmény. Az a Nagy elvtársnak van rezerválva. 27
