Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
BÉKÉS Nem én, soha! (észreveszi, hogy Válkó térdel, rákiált) Auf... illetve... állj föl, pajtikám, itt egy szerelmes térdel! (Valkó fólugrik) Itt maradok, Juliskám, míg csak indulóra nem szól a trombita. Látod, látod, utólszor hallod most a hangomat. Két dolog volt a világon, amit szerettem: az egyik a paripám, a Muri... KARASZ Micsoda baromság ez már megint, az Isten áldjon meg, figyeljetek! BÉKÉS De ez olyan jópofa ez a Miri- Muci, Muci-Mici... nem lehetne itt valamit... KARASZ Nem! Te traktoros vagy, nincs paripád, ő különben sem Miri, hanem Julcsa! BÉKÉS De nem lehetne valami rímet találni... Te, Matyi, nem tudsz arra valami rímet, hogy Julcsa vagy Juliska, és mondjuk úgy nevezhetném a traktoromat... HARAG Hát... Julcsa... furcsa... Juliska... géppuska... KARASZ (ordít) Elég! Ez próba, nem kaszinó! Mici-Muri kihúzva, és kész! Gyerünk tovább! BÉKÉS (szintén ordít) Hát nem! így nem csinálom! KARASZ (i’észtjóslón) Megtagadod? BÉKÉS Ha valamit nem tudsz megoldani, akkor kihúzzuk, mi?! KARASZ (mint fent) Megtagadod a munkát?! DEBRECENI Szó sincs róla, főrendező elvtárs, nem tagadja meg a munkát, sőfc a lehetőséget követeli. KÁRASZ Azt én mondom meg, mit lehet, mit nem! DEBRECENI (halkan) Vagy a Steiner... SÁRI Gyerekek, ne dilizzetek! így nem lehet dolgozni! BÉKÉS Ezzel a lemorzsolt kukorica- csutkával én nem állok ki! Amiről a Kárász leszed mindent, amitől íze-bű- ze van, amitől egy szerep szerep, amitől a színész stenkert kaphat, ami egy kicsit is truváj... Én viszem a bőröm a vásárra, nem te! KÁRÁSZ Te?! Aki semmiért nem vagy felelős?! Aki majd ujjal mutogatsz ránk: ő írta, ő rendezte, ö találta ki, az ő utasítása volt, én csak engedelmeskedtem...?! BÉKÉS Hol vagy te, mikor fölmegy a függöny?! Ki áll a közönség elé?! Ki teszi ki a saját pofáját, a saját eleven bőrét a placcra?! Ki bukik meg, ha szart csinál?! Kit basznak le a kritikusok, kit ütnek el rögtön jutalomtól, kitüntetéstől, fizetésemeléstől, kit rúgnak ki?! Kit fütyülnek ki?! Téged, vagy engem?! Nekem ebben a városban közönségem van! Én tizenöt éve dolgozom azért, hogy itt szeressenek! SÁRI Gyerekek, ha nem hagyjátok abba, én isten bizony... én... én... én sikítok! Matyi! Találj ki valamit! Te vagy az író, oldd meg! Miri-Muci... Ju- liska-traktorka... mit tudom én... Hof- ferka... DEBRECENI Hofferka. Nem is rossz. Mi, Bandi? BÉKÉS Mit bánom én. Legyen Hofferka. Mindegy, akármi. De VALAMI legyen! HARAG Jó. Értettem. Értem a folada- tot. Ki fogom találni. Megoldom. BÖBE Akkor ezt most hagyjuk ki, menjünk tovább... KARÁSZ Ha én egyszer azt mondtam...! BÖBE Péterkém, ebből most ne csináljon presztízskérdést. Matyika megígérte, meg fogja oldani. Tényleg menjünk tovább! KARASZ Akkor talán álljon ide maga, Böbe. Vagy a Matyi. Itt enyém a felelősség!! BÓNYAI (nagy sebbel-lobbal bevihar- zik, megragadja Szentessy csuklóját, kirángatja a szélre. Kárászhoz) Kiveszem Sárit a darabból! KARASZ Miért? Mi történt? Itt mindenki megbolondult? Te is ellenem vagy?! Eddig te erőltetted, én nem akartam! Te mondtad, hogy meg kell tartani a bemutatót! Most annyi felelősséget sem vállalsz, hogy a feleséged benne legyen? Csak én vigyem a bőrömet a vásárra, egyedül?! BÓNYAI Te... te!!! Válogasd meg a szavaidat! Gondold meg, mit beszélsz, mivel rágalmazol! Te még porbafingó 24
