Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Marian Bielicki: A magyar forradalom, 1956 (Tischler János fordítása)
folyamán a politikáról, hogy nem tudok tőle szabadulni. De a fiatal felkelők nem kívánnak erről beszélni.- A legfontosabb a teljes szuverenitás - jelenti ki a villamosvezető amint magunk fogunk határozni Magyarország sorsáról, akkor a politikát is a kezünkbe vesszük. Minket most már egy politikus sem fog becsapni. A nemzet fog dönteni, nem pedig a politikusok. Nem engednek tovább egyedül. A villamosvezető, az, aki idáig a leginkább beszélt, és az egyetemista utasítást ad a harmadiknak, ők meg velem jönnek. A sötét utcában kopognak a lépteink. Kiáltás hallatszik. Pártfogóim válaszolnak és mehetünk tovább. így érünk el egy jól megvilágított széles utcához, a járda mellett egy kiégett tank sziluettje. Az egyetemista óvatosan körülkémlel a sarok mögül, és egy pillanat múlva kézmozdulattal hív bennünket. Az utca sötét torkolatára mutatva azt mondja: „Már elmentek, mehetünk”, sóhajt egyet, „csak nehogy visszajöjjenek és ne kezdjenek el újból lőni... Mert az még jobban bonyolítja a helyzetet... Nekünk pedig már elegünk van!” A villamosvezető megszorítja a kezem. „Csak ne felejtsd el, az igazat írd rólunk”, hangjában nem kérés, hanem parancs szól, „ők ott a Szabad Népben hazudnak, de te ne engedd, hogy befolyásoljanak. Annak higgy, amit látsz, amit érzel. Nem szabad az embernek megadnia magát idegen gondolatok előtt, mert az nem végződik mással, csak...vérrel.” * Éjjel két óra. A magas, testes, szőke hajú férfi megvárta a KB határozatát, és a vezércikket írja. A cikk címe: „Híven az igazsághoz”. Nagy Imre, ahogy nekem elmondták, meghagyta, hogy az igazat írják a forradalomról. Állítólag a KB ülése rendkívül drámai volt, és a haladás képviselőinek győzelmével zárult. De vajon végleges-e ez a győzelem? Vajon véget érnek az összetűzések, és megkezdődik a nemzet akaratával megegyező reális politika? Valahol nem messze lövöldözés hallatszik. Egyre sűrűbben. Az íróasztalon csörög a telefon. A fekete hajú A. a távolabbi hangokat hallgatja és lehajtja a fejét.- A tankok ismét akcióba kezdtek a laktanya környékén - mondja halkan. - A felkelők tűzzel válaszoltak. Védekeznek... Mi történik itt? A lövések egy pillanatra elhallgatnak. Azután egy lövedék a T-34-es csövéből. Utána a második. Válaszul a géppuskák kattogása. A harc tart. A magas, testes szőke férfi a cikkét úja. De vajon ma elegendő csak hűnek lenni az igazsághoz? Vajon nem túl későn kezdenek el igazat mondani azok, akik számára az igazság tevékenységük egyetlen tartalma kell hogy legyen?... (Po prostu: 1956. XII. 2., Nr. 49. 3. o.) 295
