Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Tischler János: Az 1956-os magyar forradalom a lengyel sajtóban
hogy megregulázza a túlságosan szabadjára engedett sajtót. Ez a folyamat 1957 őszén érte el tetőpontját, mikor is betiltották a leghaladóbb, legmerészebb hetilapot, a Po prostut. Magyarország vonatkozásában a véleménynyilvánítás szabadsága egyrészt november 4-ig, másrészt december elejéig tartott. November 4-e után „a lengyel államérdekre” hivatkozva a napilapok nem közölhették a magyar forradalom iránti szimpátiát kifejező, Kádárt és a szovjet beavatkozást elítélő cikkeket. A hetilapok november folyamán a vérző, tragikus Budapestet ábrázoló fényképeket tettek közzé, kommentárjaikban általában a Magyarországot ért pusztítást hangsúlyozva. Érdekes csomópont a november 23-28. közötti időszak, amikor majdnem minden napilapban kommentár jelenik meg Nagy Imre eltűnésével kapcsolatban, és az a végkövetkeztetés, hogy ez nem segíti elő a helyzet normalizálódását, Kádárt még inkább ellenségessé teszi a néptömegek szemében, és előre nem látható következményeket hozhat a magyar-jugoszláv kapcsolatokban. November 4-e után a napilapok szinte csak a PAP jelentéseit közük a magyarországi helyzetről, és az ENSZ-ben folyó vitáról. Ebben az időszakban tartózkodtak a kommentároktól, szigorúan a PAP jelentésekre szorítkoztak, esetleg külföldi újsgokból vettek át cikkeket. Hangsúlyeltolódások természetesen voltak, hiszen a LEMP KB orgánuma, a Trybuna Ludu november második felében már a beavatkozást helyeslő cikkeket közölt, amelyeket a L’Unitából, a L’Humanitébői, vagy a Pravdából vett át. A második pólus a talán legnyíltabb napilap, a Sztandar Mlodych, amely november végén-de- cember-elején közölte le folytatásokban a lap helyszíni tudósítójának, Hanka AdamieckánaV naplóját, igaz, a november 4. utánról szóló részt már nem engedték lehozni. A hetilapok vonatkozásában meg kell említeni a Nowa Kultúrát, amely ugyanekkor 3 folytatásban közölte megrövidítve W. Woroszylski naplóját. A folytatást a cenzúra elkobozta. A Po prostu szintén ugyanebben az időszakban tette közzé ugyancsak 3 részben Marian Bielicki beszámolóját teljes egészében. Mindezekhez hozzá kell tegyem, hogy az „ellenforradalom” jelzővel 1956 végéig lengyel újságíró tollából, lengyel újságban egyszer találkoztam; az is a LEMP elméleti folyóirata volt. Ami a november 4. utáni PAP-jelentéseket illeti, túlnyomórészt objektív helyzetjelentéseket közöl, és aprólékosan beszámol az ENSZ-ben Magyarország ügyében zajló vitáról. Térjünk vissza a forradalom időszakára! Munkám során 10 napilapot és 23 hetilapot vagy folyóiratot dolgoztam fól. Beszámolómban a napilapokat kívánom részletesebben elemezni, azért is, mert a hetilapok, - megjelenésükből következően -, csak késéssel tudtak beszámolni a magyarországi fejleményekről. Az itt megjelent írásokat három részre osztottam. Az első rész a napi tudósítások és jelentések Magyarországról. Ezt azért tudtam elkülöníteni, mert minden lengyel napilap a lengyel hírügynökség, a PAP jelentéseit veszi át, és közli hosszabban vagy rövidebben. Meg kell jegyeznem, hogy a PAP tudósításai is már cenzúrázva érkeztek a szerkesztőségekbe. A második rész az adott újságban megjelent felhívás, kommentár, szerkesztőségi cikk, helyszíni tudósítás a magyarországi helyzetről. A legjelentősebb újságok elküldték saját tudósítóikat a helyszínre. Október 25. és 30. 246
