Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3-4. szám - A MAGYAR '56 LENGYEL SZEMMEL - KÉT EGYKORÚ TUDÓSÍTÁS - Tischler János: Az 1956-os magyar forradalom a lengyel sajtóban
nak volt köszönhető, amely igyekezvén magát egyenrangú félként elismertetni az SZKP-val, határozottan ellenezte a szovjet beavatkozást, és súlyos következményekkel fenyegetőzött. Miután ezt elérte, már semmi sem akadályozta meg abban, hogy két héttel később beleegyezését adja a második szovjet intervencióba Magyarországon. Emellett Gomulka- úgy tűnt - meggyőzte Hrus- csovot, hogy nem kíván szembefordulni a SZU-val; országa nem lesz szovjetellenes támaszpont, sőt a két ország közötti barátság elmélyítését és kiszélesítését óhajtja. Gomulka nemzeti kommunista volt, nem tudta és nem is akarta átlépni saját árnyékát; ettől visszatartotta kommunista meggyőződése, és az a tény, hogy országa nyugati határának szavatolása ügyében egyedül a SZU-ra számíthatott a nyugatnémet revíziós törekvésekkel szemben. Mindenesetre 1956 októberében a lengyel társadalom nagy többségének bizalmát élvezte, olyan bizalmat, amelyet azelőtt és azután egyetlen, a szovjet érdekszférán belül kormányzó kommunista párt vezetője sem mondhatott magáénak. A LEMP VIII. Plénumán akkor tényleg forradalminak számító események történtek. A Központi Bizottságból, a Titkárságból és a Politikai Irodából eltávolították a sztálinistákat. Gomulka bejelentette a sztálini torzulások felszámolását, teljesítette a legáltalánosabb követelések egy részét - pl.: engedélyezte a parasztoknak az egyéni gazdálkodást, elfogadta a meddő termelő- szövetkezetek felszámolását, a munkások számára megígérte a teljesítési normák csökkentését, az élet- és munkakörülmények javítását, vagy a más, eltérő gondolatok kifejezésének szabadságát -, és átértékelte a poznani eseményekkel kapcsolatos addigi hivatalos állásfoglalást, miszerint az az „imperialista kémszolgálatok ügynökeinek és provokátorainak aknamunkája” lett volna. És megegyezett a szabadon bocsájtott Wyszynski bíborossal. Gomulka támogatására nagygyűléseket szerveztek, általános volt a hit, hogy megvalósítható a demokratikus szocializmus, és azt minden ország a saját adottságainak megfelelően építheti szuverén módon, más országok beavatkozása nélkül. Mindezek a változások - ahogy a tragikus és véres magyar eseményeket a különböző napilapok összevetik a lengyel eseményekkel -, vér nélkül, „tizenkét óra előtt öt perccel” történtek. Érdemes megjegyezni, hogy az október 23-i magyar újságok teljes egészében közük Gomulka beszédét. A keddi tüntetés a lengyel változások melletti szolidaritási tüntetésként indult, és a követelések jórészt megegyeztek a lengyelországiakkal: nemzeti függetlenség és szuverenitás, demokratizálás, a sztálinizmus örökségének felszámolása stb. Ami a lengyel sajtót illeti, elöljáróban el kell mondani, hogy a 40-es évek második felétől egészen 1990-ig létezett a cenzúra intézménye. Megjelenése előtt minden cikket be kellett mutatni a cenzornak, aki kihúzta azokat a részeket, amelyeket az irányelveknek nem megfelelőnek tartott. A Lengyel- országban ’56 őszén végbement változások a sajtó terén is éreztették hatásukat. A cenzúra - összevetve az 1948-1956 nyara közötti időszakkal -, jóval enyhébb lett. Természetesen voltak tabu témák is, pl. semmilyen a SZU-t akár a legkisebb mértékben is kritizáló cikket nem engedtek megjelenni. A cenzorok nagy része teljesen tájékozatlan lett, mit szabad engedélyezni, mit nem. Mivel az új utasítások tömkelegében nem tudtak eligazodni, számtalan olyan cikk jelent meg, amelyeket azelőtt nem engedélyeztek volna. Ez a viszonylagos sajtószabadság egészen 1957 első hónapjáig tartott. Ekkor határozta el a KB, 245
