Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplójából V. (regényrészlet) (Szalay Attila fordítása)
HITLER: - Tudok róla, hallottam már, és ha nem lennék úgy elfoglalva a lengyelek, zsidók, franciák és egyéb reakciós elemek irtásával, személyesen eljönnék megcsodálni ezeket a kincseket. Bizony. Nagyon kellemes érzés. Csak az a baj, hogy félek felhúzni ezt a cipőt. Majd, egyszer. A Szovjetunió egyik nagy-nagy, boldog ünnepén. Például akkor, ha HITLER elvtárs a franciák után elkapja majd Anglia frakkját is, és az egész nyavalyás, reakciós bandát belefojtja a tengerbe! Most látom, bogy elég régen nem beszéltem politikáról. De mit is írhatnék róla? Nem az én dolgom ilyesmin tömi a fejem, hanem a mi nagy VEZÉRÜNKÉ és a BARÁTJÁÉ. Ezt a melót ők ügyesen és szakszerűen végzik. Kiseprik Európából meg az egész világból a kapitalista élősködőket. Még tán az is kitelik tőlük, hogy gramafonom és rádióm is lesz előbb-utóbb. Ki tudja? Az elmúlt egy évben olyan dolgok történtek velem, amikről az életben nem álmodtam, s el nem tudtam képzelni, hogy megtörténhet, eszembe se jutott. Márpedig az egyik kézzelfogható bizonyítéka itt áll előttem az asztalon. A másik meg ott csillogtatja a rézvereteit, zárait. Két órám ketyeg csendesen éjjel-nappal. Az egyik Sztálinnak tiktakol: hur-rá, hur-rá, hur-rá... A másik Hitlernek: bra-vó, bra-vó, bra-vó! Nos, a politikáról sokat írni nem tudok. Minden a politikai tervgazdaság szerint megyen, azt pedig az emberiség két legnagyobb jótevője dolgozta ki. A miénk már Litvánia, Lettország, Észtország, Lengyelország fele, Besszará- bia, Bjelorusszia és egész Ukrajna. Csak a finnekkel van gond. Mert ott aztán összegyűlt az égés? kapitalista világ minden ravaszsága, csupa vezető reakci- onista, és angol tőkéből olyan védelmet építettek ki, hogy egyelőre nehéz őket legyűrni. Egy ismerős százados, a Szovjetunió kétszeres hőse, aki szolgált a finn fronton, mesélte nekem, hogy milyen erősen bevették magukat oda a fasiszták. Kiderült, hogy gumiból építettek erődöket. Azt aztán hiába lövi a tüzérségünk, bombázzák a repülőink, minden lövedék lepattan róla, azt’ semmi kárt nem okoz. Hát, egyelőre békét hagyunk nekik... de jön még kutyára dér! A tudósaink már ki is kísérleteztek egy olyan sugarat, ami szétolvasztja a gumit, csak még nem készültek el a sugárvető berendezések, mert valami aljas diverzáns bejutott a hadiüzembe és visszavetette a munkát. De ez csak ideig-óráig késlelteti a dolgot. Aztán, ha megindulunk a finnek ellen azokkal a sugarakkal, szépen szétolvad majd az egész gumijuk és beleragadnak, mint légy a kátrányba. Nekünk meg még külön hasznunk is lesz belőle, mert rengeteg gumit zsákmányolunk, amiből a dolgozó népnek csizmát lehet gyártani és ezáltal kevesebb ember jár majd mezítláb. Egyszóval: a finn háború után előre láthatóan növekedni fog a jólét a Szovjetunióban, a gazdasági fejlődésről nem is beszélve. Ezalatt a mi Dolfi pajtásunk elintézi Franciaországot és még egy pár más államot is. Gondolom az ő hősei is sok órát, bőröndöt és cipőt vásároltak útközben, vagy ha nem vásároltak, hát elkommunizáltak. Már csak nem megy rosszabbul a soruk, mint a mienk? Mert ahogy elnézem, nagyon kellemetesen alakul minden, ahogy kell, a katonai-politikai termelés előirányzott tervei szerint. Szeretett vezéreink igazi sztahanovista tempóban dolgozzák fel Európát. Aztán, ha végeznek vele, kifújják magukat és gyerünk, neki Amerikának. 181
