Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplójából V. (regényrészlet) (Szalay Attila fordítása)
Az is nagyon érdekes munkának ígérkezik, mert ahogy hallottam, ott rengeteg a dollár, hát volna miből mulatozni! No, ha oda eljutok, még biciklit is veszek magamnak. Úgy bezony. Pumpával. Tegnap volt még egy érdekes esemény: megérkezett Vászja csomagja Moszkvából. Elég hamar ideért, alig két s fél hónapot jött. A legfontosabb, hogy nem veszett el a csomagból semmi. Lehet, hogy mesésen hangzik, de ez az igazság. Márpedig átnéztem tüzetesen, a bátyám által mellékelt lista szerint. Megvolt minden. Örvendetes, hogy nálunk, a Szovjetunióban milyen gyakorlott és becsületes a hivatalnoki gárda. Az egész kapitalista világ példát vehetne rólunk. A csomagban volt három kiló krumpli, még csak meg sem romlott a hosszú út alatt, egy kiló hagyma, két nagy fej cukorrépa, egy kis zsák kétszersült, egy csomag mahorka, meg egy ív újság, cigarettát sodorni. Volt egy üveg olaj is - és a legfontosabb: fél kiló valódi szovjet gyártmányú vaj, gyári csomagolásban, amin olvasni lehetett Karvutye, a híres forradalmárnő nevét. A többi feliratot nem tudtam elolvasni, úgy összeszurkálta a cenzúra a papírját; nyilván keresték, nincs-e benne valami politikailag káros anyag. De a KARVUTYE, az jól látszott. Óvatosan kiraktam a vajat egy tányérra. Összenyomogattam, mert egy kicsit darabos volt és készültem megmutatni Maria Ivanovnának. Adta kapitalista férge, hadd tátsa a száját a szovjet ipar eredményei és a életszínvonalunk láttán. A többi dolog csak terhemre volt, úgyhogy este fogtam és kidobtam egy helyen, ahol senki se vehette észre. Okvetlen megkell írnom a bátyámnak, hogy ne küldjön több csomagot. Inkább egye meg ő, váljék egészségére, nekem itt úgyis megvan mindenem. Igazság szerint nekem kellene küldenem egy kis felvágottat, kolbászt, szalonnát, vajat, de hát nem szeretném, ha egy ilyen meggondolatlanságért lágerbe kerülne ő vagy én, vagy mind a ketten. No, ma reggel hívtam aztán Maria Ivanovnát. — Jöjjön csak át hozzám egy pillanatra - mondom neki. — Szeretnék mutatni magának valamit, aminek az alapján teljes bizonyossággal meggyőződhet a szovjet civilizáció magas színvonaláról! Bejött a szobámba, de nagyon bátortalanul, mert az utóbbi időben kemény rezsimet alkalmaztam a nyavalyás burzsujaival szemben. Nem sajnáltam tőlük a különböző zoológiái elnevezéseket. Hadd tudják, kivel van dolguk és hol a helyük a világban! Megállt az ajtónál és elragadtatással nézte a magasszárú cipőmet a fehér abroszon, az asztal közepén. Ettől egy kicsit megenyhültem és aszontam neki: — Gyere csak közelebb. Ne félj, na. Ma jó kedvem van és nem szándékozok alkalmazni semmiféle pofánverést vagy rugdosást. Közelebb lépett az asztalhoz és nézi, nézi a cipőmet. Én meg a vajra mutattam a tányéron: — Hát ezt látod-e? — Látom - aszongya. — Jól nézd meg: szerinted mi ez? Odahajolt, megszagolta és aszonta: — Romlott vaj. — Az lehet, hogy romlott, de mégis, miről tanúskodik ez? Elgondolkodott egy kicsit, rám nézett és aszonta: 182
