Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - Tompa Gábor - Visky András: Romániai magyar négykezesek (versek)

betű helyére állnék, eltűnnék a szóban, mint torony testében a harang, mint versben a könnyű gyolcsokba öltöztetett váratlan halál

lehajtom fejemet a katasztrófa...

lehajtom fejemet a katasztrófa mellé, kihallgatom szabálytalan szívdobbanásait, tudom, hogy örök szomszédom ezután, s igyekszem esténként szóval tartani, elterelem figyelmét a világ dolgairól, hiába, hiába, röhögve gyászolja önmagát a világ, ájtatos kabóca az idő partján, széthull a lélek a végső szélzűgásban és meddő földekre száll, a halál az, ami megtermékenyül, nem is tudhatod, mi fejezi be a verset, fejezi le a fölemelkedő mondatot, kegyelemdöfést mérnének a nyelvre féregkoszorús martalócok, emlékeznem kell a színek ízeire, felebarátok születés előtti ártatlanságára, keserűn forgatom a nyelvem alatt a szeretet parancsát, mint évszázados vérrögöt, a félelem szájhagyományát, mely el nem fogy, mint a tenger gyönyörű ütései a parton