Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - Tompa Gábor - Visky András: Romániai magyar négykezesek (versek)

a fáknak, a madaraknak, felhőkként gyűrűznek fölöttünk az évek, elpattannak feszesre kínzott húrok s minden megmerül a lárvaarcú idő hófehér tengerében, mint unalom s béke nyugtalanító, mázsás keveréke, eső hull, szitál a semmi, feladod, s ím, egy idő után mindenki feladja, s örvénylik a belenyugvás szédítő mélységei felé halálosan, mint a ragadozó nagy madár, mely önmagára vadászik már csak, köröz, köröz léte hófödte völgyei felett és lehullni vágyik, aláringani, mint a szélben muzsikáló platán-levelek, nem-lenni, akár a hó alatt a kövek, álomba dermedt haragos bogarak, egyre mélyebben a föld emlékezetében, föllapozhatatlanul, míg újra egymáshoz szorulnak ékírásra váró érzékeny kövek és megindul feléjük egy ujj és törvényt harcol temetetlen testükre

bástyák sétálnak holdnehéz...

bástyák sétálnak holdnehéz léptekkel hajdanvolt ostromlók elé, törökverőkkel álmodik a város a baljós májusi éjben, félbemaradt igaz mesék át- meg átszövik gyermekek csöppnyi szívét, maradj, maradj még, félek most egy újabb vers végére érni, mintha torony tetejére másznék, s nem volna többé torony azután már, nem volna grádicsa az éjszakának, égtája az üveggolyó világnak, maradj még, settenkednek végigjárt utak utánad, a világ megértésedre vágyik, titkok őrzője vagy s továbbadója, nélküled hűvös csarnok az idő, koponya, kanál, matrac, szerep valamennyi, látod, elcserélném magam egy hajóvitorlával, egy maradandó