Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Tompa Gábor - Visky András: Romániai magyar négykezesek (versek)
TOMPA GÁBOR-VISKY ANDRÁS Romániai magyar négykezesek kilépni a versből, mint ismeretlen.. kilépni a versből, mint ismeretlen mélységű jéghideg medencéből, levetni metaforák csurom- dér köpenyét, állni a puszta napfényben dideregve, hallgatni a nyelv lúdbőrzését a fülledt alkonyatban, nincstelenül, mint maghasadás utáni árva atomok, tudni, hogy odalent mélység van, odafent magasság, és kint a bent, és vég utáni kezdet, megmelegedni egy távoli hasonlat pislákoló tüzénél, elégni benne, szétszóródni a pernyében és visszatörekedni a nedvek útján a szótlan levelekbe, a tűbe, a porcelán arany szegélyébe, és isrriét hang, és ismét szó, és ismét naptámadatra kitárt ablak, eltűnök az öröklétbe, kedvesem, védtelenül csapódom neki az idő partjainak, kiraknám nevemet a tenger tükörére, hogy utánam jöhess, de nem látható, csupán a síkos valótlan, a nincs, mely szájba ver, mint nyüzsgő látszatok sós hullámverése a sirály tál an ragyogásban eső hull, vonulnak az ég alatt... eső hull, vonulnak az ég alatt a nyájak, mint a század nagy könyveiben a fehér haikuk, őszbe vegyülő költők ismétlik folytathatatlan mondataikat, szomorú férfiak énekelnek a hegyen
