Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Martos Gábor: "Nemzedékem nincs, avagy: ma generation c'est moi" (Beszélgetés Mózes Attilával) (interjú)
MARTOS GÁBOR „Nemzedékem nincs, avagy ma generation c’est moi” (BESZÉLGETÉS MÓZES ATTILÁVAL) Amikor tegnap felhívtalak telefonon, hogy ezt a mai találkozásunkat megbeszéljük, és azt mondtam, hogy a harmadik Forrás-generációról szeretnélek kérdezni, te azt mondtad: miért, hát van ilyen? Induljunk ki akkor ebből: van-e Forrás-generáció; mondjuk harmadik? Van, amennyiben Kántor Lajos találta ki; a kritikusnak természetesen mindig kell valami fogódzó. Ahogy Láng Gusztáv, volt tanárom, mostani barátom mondta: én tudathasadásban élek, ugyanis a kritikus utálja bennem a prózaírót, a prózaíró pedig utálja bennem a kritikust. Ezért viszonyulok így Kántor Lajoshoz is. Nagyon jól tudom, hogy kell egy fogódzó. Ő „kitalált” két Forrás-nemzedéket, és a többit már az ő Forrás-nemzedék felosztása hozta magával automatikusan. Ugyanakkor íróként nagyon utálom a dolgot. Mindig azzal hízelegtem magamnak - ezt elmondtam már; még mikrofonba sem szeretem ismételni magam -, hogy én afféle magányos farkas voltam ezeken a vidékeken, vagyok most is; nemzedékem nincs, avagy ma generation c’est moi, hogy Flaubert-t parafrazáljuk. A kategorizálást tehát nem szeretem, de valószínűleg szükséges valamely miheztartás végett. Ha viszont elfogadjuk azt, hogy a kategorizálás kedvéért mégiscsak van Forrás-generáció, akkor eszerint te a harmadikhoz tartozol: ugyanazokban az években jelent meg a Forrás-köteted, amikor Szőcs Gézáé, Egyed Péteré, Adonyi Nagy Máriáé, Kő- rössi P. Józsefé, Cselényi Béláé... Ugyanakkor te két dologban is különbözöl tőlük: egyrészt a feltűnően kevés prózaíró közé tartozol ebből a névsorból, másrészt te ennek a generációnak nemcsak tagja, de nagyon tudatos és lelkes kritikusa is voltál. Lelkes vagy lelketlen...? Én az írásaid gyakorisága miatt mondom a lelkest; talán Szőcs Géza kivételével mindenkiről írtál ebből a generációból... Igen, és ezt azóta is nagyon sajnálom; két emberről nem írtam, Szőcs Gézáról és Szilágyi Domokosról, pedig mind a kettőnek a költészetét igen-igen szeretem és becsülöm. Valahogy nem jött össze... MÓZES ATTILA 1952. április 8-án született Marosvásárhelyen. Szülővárosában érettségizett, majd a kolozsvári Babos-Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar-francia szakos tanári diplomát; ezután Székely hidason tanított, majd az Utunk prózarovatának lett munkatársa; jelenleg a lap jogutódjának, a Helikonnak szerkesztője. Tizenhat éves kora óta szerepel írásaival a romániai magyar sajtóban; számos kritikát, tanulmányt írt pályatársairól. Hat elbeszéléskötete, egy falu monográfiája, és egy regénye jelent meg. 166
