Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Martos Gábor: "Nemzedékem nincs, avagy: ma generation c'est moi" (Beszélgetés Mózes Attilával) (interjú)
Neked ezek szerint valamiféle rálátásod van erre a költészetre; beszéljünk most csak a líráról. Mi volt ennek a lírának az az összefoglaló jegye, ami alapján — ha van ilyen — azt mondhatjuk, hogy ez a generáció egységes volt, és nemcsak az indulás évszáma miatt? Valami miatt — amit én nagyon szeretek - valóban egységes volt, bár éppen a sokféleségben volt egységes: ez pedig a forma robbanása. Ez az, amit én nagyon szeretek Szőcs Gézától el egészen Kovács András Ferencig; hogy nagy hangsúlyt fektetnek a formára is; a szonettől az aszklepiadészi strófáig, ahaikutól a limerickig minden a kicsiujjukban van. Ez az, amit meg lehet tanulni a költészetben; a költészetet nem lehet megtanulni, de tanulni kell. Ez az, amit én szeretek, s amit nagyon sokra is tartok bennük. Szőcs Gézának is nem a szabadverseit szeretem inkább, hanem a kötött verseit. A másik dolog pedig az, hogy ebből a nemzedékből talán mindegyik hajlamos a travesztiára; értsd talán a Weöres Sándor-i értelemben, mondjuk a Psychét. De ezen kívül közös jegyeket... Szellemiségben sémi Tehát nincs egy közös gondolatkör, mondjuk? Valószínűleg van, de nem tudnám meghatározni; ez már túlhaladja az én... nem kritikusi, hanem irodalomtörténészi képességeimet. És ha úgy próbáljuk megfogni, hogy mi az, amiben ők különböztek az elődöktől; tehát mondjuk a - megint csak munkaterminusként — második Forrás-generációtól? Ez éppen a forma. Akárhogy nézzük is, sem Csíki, sem Kenéz, sem pedig Király költészete nem kifejezetten a kultúrforma... hogy mondjam... a művelt forma jegyében él. Ok inkább ösztönösek; bár gyanítom néhány versükből, hogy nagyon jól tudják ők azt is, hogy mi a szonett. Azt hiszem, hogy ezt az egész formamüvészetet - nem akartam művészkedést mondani -Markó kezdte el; neki ebben nagy érdemei vannak, gondolom, most már vagy százötven szonettet megírt. O kezdte el... Bár nem tudom, hogy ki jött előbb, Szőcs Géza-e vagy Markó, mert egy év eltéréssel jelent meg a Forrás-kötetük, ha jól emlékszem... Markó előbb volt... Markó előbb volt? De ő még egy egészen másfajta utat járt a Forrás-kötetében; később lett csak — ha jól emlékszem a harmadik kötetétől - formában is gondolkodó ember. Talán azért Szőcs Gézáé az érdem ebből a szempontból. Te viszont inkább az elődökhöz kötődsz, már csak azért is, mert - viszonylag korán ebből a társaságból - bekerültél egy szerkesztőségbe, egy - azt hiszem - nagyon jó szellemiségű szerkesztőségbe... így van. ... náladnál idősebb író-költő kollégák közé. Ez volt az akkori Utunk, a mai Helikon elődje, ahol most is dolgozol. Mint pozícióban lévő ember... Hát ez azért kicsit enyhe túlzás... Hát akkor hogy mondjam... mint egyfajta lehetőségekkel bíró ember, aki egy szerkesztőségen belül tudtál részben a kritikáiddal, részben valamilyenfajta szelektálni
