Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Takáts Gyula: A visszavett alkotmány - avagy új nagyidai álmok (poéma)
mely tollon, s már Istókon is túllépve és Csőri nélkül is váratlanul, de itt áll íme, végre... A Mostba így zökkenve át és ép a közepébe esve, kinek kell már s ki kérne most tovább süket dumát? Támasszátok hát egymást honatyák! A hang nem egy alul s felül s a régi részegségből már ki kér? Istók fölött a Tiszta Szó s vele együtt az Angyal áll! Lábtól a kocsmák és a gyárak,- amint szóltam is már előbb, - tornyot növesztenek. A matrózfröccs s a nagy szavak kora lejárt... Dumák helyett Ige és néha majd a vers köszönt az időtálló bronzok és márványok között. . Kottázott taps helyett nyomdák csattognak össze. Utcára fut a klasszikus legázolva a pornót és a ponyvát! Könyvért kiált a nép bizony, bár néha kolbászt is kíván, s példát mutatva a nagyok, okos szavak és tiszta mondatok lepkéit kapkodják a bonatyák, versengve úgy, mint Azok akkor azon a híres vaskígyón. Lepkéznek, billegnek együtt immár a negyedik, „A visszavett alkotmány” bölcsei! Együtt eszes tábornokok, és fürge vén papok, vödröktől mentett gyerekek, s ujjuk begyén a stigmák hímpora a Parainézis és már Nagyida helyett, mint akkor, a tettre Kehida... ígérni könnyű volt háromszor is egymás után, de elbírja e még e század új évezred elé negyedszer is,
