Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
mindjárt más! Én találtam ki. Ez illik egy íróhoz, nem igaz? KARÁSZ (végre megjön a hangja) Nagyszerű! Egy író, ugye, az izzó haraggal fordul el az ellenségtől... NAGY Frászt! Nem arra gondoltam. Az író legyen pártos! Haragosan forgassa a tollat a jó ügy érdekében. BÓNYAI Pontosan így képzeltem, Nagy elvtárs! NAGY (Belelendül) És én ennek a színháznak is a hóna alá nyúltam! Én ennek a színháznak négyszáznegyvenkilencezer forintot juttattam az állam pénzéből. A nép vagyonából! (megböki Bányai mellét) En csináltam belőled igazgatót! Én festtettem ki az előcsarnokot, én tataroztattam ki a nézőteret, és még függönyt is szereztem a színpadra, igazi bársonyfüggönyt, vörös bársonyt; kettő darab új reflektort is kapott a színház, azt is én intéztem el, én vitettem új bútort az igazgatói irodába egyenesen a gyártulajdonos Potoczkynak a lefoglalt villájából, és én még egy írót is szereztem ennek a színháznak, hát csak elvárhatom, hogy szeretett Vezérünk születésnapján itt ősbemutató legyen, hogy itt egy kemény, békeharcos drámaköltemény ősbemutatója legyen, méghozzá mindent elsöprő sikerrel! Ez nemcsak a színház büszkesége lesz, nemcsak a városé, nemcsak az enyém, erre egész dolgozó népünk büszke lesz, sőt! (szünet)... Maga Kemény elvtárs is nagy súlyt helyez rá. KEMÉNY ELVTÁRS ITT LESZ A BEMUTATÓN! Taps, a színpadon vége az előadásnak. Betódul a társulat, a Gonosz Mostoha felhajtja a borát, János vitéz Bagóval koccint, Barna Ágnes mint tündérlány, ott a Francia Király és Szentessy Sári, Bányai felesége mint Francia Királykisasszony, ott a Huszárkapitány, népség, katonaság, francia király udvara, tündérlányok kara, ki még jelmezben, ki már félig lesminkelve, ki civilben. A folyamat már előbb elkezdődött Nagy szónoklata alatt. Nagy vár, figyeli az embereket, s mikor úgy látja, mindenki hallja, megismétli: NAGY KEMÉNY ELVTÁRS ITT LESZ A BEMUTATÓN! BÓNYAI (elsötétült homlokkal) Harag... Hol ez a Harag?! STEINER Nagy elvtárs is őt keresi egész este. NAGY De nem találtam. STEINER Talán ír... írja a darabot. NAGY Nem azt mondta, hogy készen van? STEINER De, mondtam, de talán még egy kicsit javítja... BÓNYAI (fólordít) Steiner! Ezt maga mondta, Steiner?! STEINER (szelíden) Igazgató úr... Steiner elvtárs, Steiner bácsi, Steiner úr, Béla bácsi, Steinerkém... annyi lehetőség van! De így, hogy „Steiner!”, nem szeretem. Erről rossz emlékeim vannak... Egy konyak? (tölt) BÓNYAI (idegességtől remegő kézzel nyúl érte, fólhajtja) NAGY Holnap én ebből próbát akarok látni! BÓNYAI (megtántorodik) Lehetetlen... NAGY Tessék? BÓNYAI Egy konyakot! Nagy elvtárs, az a darab nincs kész, a Steiner itt csak össze-vissza dumál! NAGY (nyájasan) Ugyan, Bónyai elvtárs, ne légy olyan kicsinyes! Első darabja ez ennek a mi fiánknak; segítsetek! Itt a sok vén színházi róka, és nem bírjátok tető alá hozni ennek a fiúnak az első próbálkozását? KARASZ (az igazgatója segítségére siet) De az idő... nincs idő! NAGY Ez nem érv, Kárász elvtárs! Amikor sztahanovistáink ezerkétszáz százalékra teljesítik a tervüket a termelés frontján, a művészek is túlteljesíthetik a normát valamivel. Na. Holnap próbát akarok látni. BÓNYAI (Kárászhoz) Van szereposztás? KARASZ Nincs szereposztás. BÓNYAI (Nagyhoz) Nincs szereposztás. NAGY Holnapig van még idő. BÓNYAI Nincs annyi használható színészem. 5