Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Kertész Ákos: Díszbemutató - avagy a régi sláger még egyszer bevált (Kacagtató rémdráma két részben)
bér vagyok én ahhoz, Nagy elvtárs, meg nem is értek hozzá. Néni az én bótom. Én csak hallom, ugye... Bányai, az igazgató, űzött, savanyú képű, ötvenes férfi, és a fiatal pesti főrendező, Kárász Péter egyszerre rontanak be, és lihegve megállnak Nagy elvtárs előtt. BÓNYAI Nagy elvtárs! Végre! Hogyan hogy... hát... itt...? KARASZ Szabadság, Nagy elvtárs! NAGY (lecsap rájuk, mint a vércse) Hol az a fiú?! BÓNYAI Nem is tudtuk, hogy ma- nem is vártuk... illetve dehogynem, mert mindig várjuk Nagy elvtársat, csak... KARASZ Szerettük volna... hát úgy rendesen, izé... BÓNYAI Fogadni! Az előcsarnokban, az irodában, a színház vezetősége... ahogy illik... NAGY Fogadni...! A fogadásokat hagyjuk az ünnepekre! Majd amikor a munkánk gyümölcse beérik. Egyelőre dolgozunk! KÁRASZ Természetesen, Nagy elvtárs! NAGY Hol az a fiú? BÓNYAI Milyen fiú? (észbe kap) Ja? A Matyi? A Harag Matyi? NAGY Hol van? BÓNYAI A színházban. Hát ugye... ismerkedik. Ismerkedik a színházzal. NAGY Ismerkedik?! Még mindig csak ismerkedik?! KÁRÁSZ Na nem úgy, hiszen azon már túl vagyunk, de azért még bekukkant ide-oda, elbeszélgetezzel-azzal...megtekinti a... a... a próbafolyamatot... a kulisszák mögé... a... a... Ákárhol lehet. NAGY (szünet, utána vészjóslón) Miért delegáltam én ide magukhoz egy hírlapírót? BÓNYAI (mint egy első eminens) Hogy darabot írjon nekünk. NAGY És mit kértem maguktól? BÓNYAI (mint fent) Hogy segítsük a munkáját. Nagy elvtárs, mi mindent... KARASZ Igen, mi mindent... BÓNYAI Megtettünk... KARASZ Elkövettünk... BÓNYAI Minden segítséget megadtunk... NAGY (kienged) Hát ezt akartam hallani. (Steinerhez) Jó ez a konyak. STEINER (tölt) Tizennyolc hatvan. Hogy Nagy elvtárs tisztában legyen vele, mennyit leimolt. Nagy elvtárs tisztában van. Fölhajtja a konyakot. Föl-alá járkál. NAGY Én ezt a fiút, mondhatnám, a saját gyermekemnek tekintem. Én ezt úgy szeretem, mintha a fiam volna. Én ennek a hóna alá nyúltam. STEINER Mindenki tudja, Nagy elvtárs. Ez a fiú hálás magának. Ez magát úgy szereti, sőt TISZTELI, hogy a saját tulajdon édesapját se különben. NAGY (csak fél füllel hallgatja Steinert, Kárásznak és Bányainak mondja. El- érzékenyülve) Jó gyerek ez... És partizán volt! Valódi partizán! Szlovákiába hurcolták mint leventét, és ő ott átállt a partizánokhoz. Részt vett a szlovák fölkelésben! STEINER Mindenki tudja, Nagy elvtárs! (némán tölt, Nagy fólhajtja) Huszonnégy nyolcvan. NAGY (változatlanul elereszti a füle mellett Steiner szavait; Bónyaiékhoz) Van még egy partizán a városban? Nincs. Sajnos. Élég szégyen. És az ifjúságnak példakép kell, értik, elvtársak? BÓNYAI és KARÁSZ (némán, de lelkesen bólogatnak) STEINER Hajaj! NAGY Nekünk nincs Zoja Kozmogyem- janszkájánk, nekünk nincs Oleg Kose- vojunk, nekünk ez a Hradinek Matyink van. Hát ezért nyúltam én a hóna alá. Én azt akarom, hogy ha ez a fiú ott állt a vártán a háborúban, akkor ott álljon a vártán a békeharcban is. Én tettem be a megyei laphoz. Én csináltam belőle írót. Drámaírót is én csináltam belőle, én küldtem ide ösztöndíjasnak. A nevét is én találtam ki... Hradinek...! Hiszen rendes szlovák név ez, de ilyen névvel hogy lehet valaki magyar író? Gárdonyi Géza, Jókai Mór, az igen! De Hradinek! STEINER Majdnem olyan rossz, mintha Steiner volna. NAGY (meg se hallja, Bányaihoz és Kárászhoz) Na de: Harag Mátyás, így 4
