Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - Herceg Árpád: Emberhatározó (versciklus)

(KETTŐ)

végül magam maradtam ki bízik ekkora hadban

levált rólam az Isten és most már isten sincsen

célgömbök kések várnak hát mivé lettek az álmok

magam ellen fordul szavam is úgy csikordul

menedzsernek hívják a KOR régi-új lovagját

de kit menedzsel az ének ha nekifeszül az éjnek

dörög az ég a villám mielőtt csapna kacsint rám

cinkosok között élünk mindegy élünk vagy félünk

itt azt is magával rántja kinek csillagzó volt az álma

lehúzza magához a sár sáros saras a jégkorszaki nyár

(HÁROM)

Elvesztettem a fésűmet.

Ritka fogazaté volt, szarufésű, nem haj, de sörény karbantartására alkalmatos. Kéretik nem felhasználni, mert veszélyes: fejközéptől fültő majd tarkó és ismét fül tő irányába húzva-húzogatva oly rendbe szed