Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Herceg Árpád: Emberhatározó (versciklus)
rakoncátlan tincseket, hogy abból messze menő következtetéseket lehet levonni - nem a használóra: a fésűre nézvést. Ez a fésű nem szokott hajat váltani. Úgy csiszolódtak ki a fogak közti rések, amiképpen csak egy alsó fogsor képes idomulni a felsőhöz, vagy pofazacskón belüli, lényegében elhanyagolható, de bizonyos időjárási front esetén meglepően érzékeny forradáshoz. Ki az, ki ne ismerné az érzést: egy seb felfakad? Ez a fésű valamikor egy halott nő haját igazította utolsó rendbe az összevarrt fejbőr fölött, s oly titkoknak lett tudója azután, miket csak én ismertem annak előtte. Nem szeretném, ha más is megtudná, mi volt abban a koponyában. Ennyire hadd tiszteljem a saját emlékeimet. (NÉGY) négy óra lesz felkel a Nap ez az átka a napos nyaraknak én átaludnám hinném télnek de a bogarak másról mesélnek azt mondja nekem egy mocorgó allesz vasz gut und tájer minden ami szép és ami jó hiszed nem hiszed átver s gondolod ki lenne más a nagy átverő a kalodás az éppen most felkelő Nap csali mélytengeri halaknak
