Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Tornai József: A menekülő (részletek egy regényből)
- Értem én már - nevetett, erősen, leleplezően Pista szeme közé nézve - mit jelent neked a szabadság! Azt, kedvesem, hogy nem kell eldönteni semmit: aztán ma úgy csavarintjuk a dolgokat, ahogy a legkellemesebb. Csakhogy ez nem szabadság, ez gyávaság, te hős újságíró. Gyávaság, gyávaság, gyávaság! — élvezte a fölfedezését csúfondárosan Olga. Ismerlek én már téged! Farádi Szabó csapdát állított neki.- Lehet, hogy igazad van. Ahogy én élek, azt csakugyan nem tévedés gyávaságnak nevezni.- Micsoda? Most azzal akarsz kitérni az igazi válasz elől, hogy beismered a gyávaságod? Csakhogy én tudom: más rejlik bokrodnak mögötte! Az önzés, az iszonyatos egocentrizmusod. Ez az, ami miatt a legjobb szándékod is visszájára fordul!- Az ember vagy egészen szabad, vagy egyáltalán nem az.- Csak nem azt akarod mondani, hogy ha azzal élhetsz életed végéig, akit szeretsz és aki szintén szeret, akkor nem vagy szabad? Te őrült vagy? Hiszen akkor nem létezne szerelem!- Úgy, ahogy mondod, a szerelemnek végső fokon a szabadság áll útjában.- Azért kell együtt élni vagy összeházasodni azzal, akit szeretünk: mit számít ehhez a sorsközösséghez képest az úgynevezett „szabadság”?- Azt hiszem, az emberek azért menekülnek a házasságba, mert félnek a szabadságuktól. Azt hiszik, ha másra bízzák magukat, megszabadulnak a szabadságtól s a szerelmük is megmarad.- Es talán nincs igazuk?- A házasságban aztán a szerelmük is holtpontra jut és a szabadság is hiányozni kezd.- A férfiaknak!- Helyes, helyes: a férfiaknak. Olga nem vesztette el a türelmét, mint máskor. Szerette Pistát és meg akarta tartani. Tisztázta magában, hogy ez az elsőrendű érdeke. Nyugodtan, szinte kedélyesen kérdezte:- Tehát? Akkor most mi lesz velünk?- Drága, nem jó neked úgy, ahogy eddig szerettük egymást?- Nem ebben állapodtunk meg a kezdet kezdetén, s különben is én ezt a cigányéletet mindig ideiglenesnek tartottam, ha tudni akarod! A beszélgetések nagyjából efféle pontokon szoktak köztük megszakadni. Pista hazament és egyre jobban gyűlölte a lakását, amely miatt, ugye, el kell veszítenie a szerelmét. Milyen jó volna, ha albérletben lakna s mint a hörcsög, amelynek a lukjához odatartják a zsákot, mikor a víz már kiönti, ő se tehetne mást, minthogy Olga lakásában kössön ki! Folyton elhatározta, hogy nem keresi az asszonyt, de akkor Olga, mintha megérezné, hogy a kötél feszül, esetleg el is szakad, telefonált neki. S Farádi Szabó nem volt képes egy-két napnál tovább különféle, eléggé átlátszó ürügyekre hivatkozva nemet mondani. De ha Olga nem jelentkezett, akkor ő hívta föl, hogy ráér-e délután vagy este. Ilyenformán mind a ketten úgy gondolták, hogy még nem dőlt el semmi. Pedig már a második évükből is eltelt a nyár: alig több, mint néhány őszi és téli hónapjuk maradt hátra. S ezek a sötét, fázós, hideglelős évszakok aligha jók egy megtépázott szerelem újrakezdésére. Olga egyik este a szokottnál is reménytelenebb kedvében fogadta; kint 1192
