Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - Tornai József: A menekülő (részletek egy regényből)

nyálkás eső szemerkélt, ki se akartak nézni az ablakon. A kis asztal mellett itták a teájukat, egyik csészével a másik után, mint valamiféle Dosztojevsz- kij-hősök. Pista azon tűnődött, milyen jó volna megfogni a szép, hosszú olgai ujjakat, de érezte, hogy most már ezt sem teheti. Az asszony élénken, szinte vidáman fölkiáltott:- Tudom ám én, mi a te bajod! Te nem mersz boldog lenni. Ez az, ami téged szörnyeteggé tesz.- Ebben a világban? Boldog?

Olga szerint, aki szeret valakit, az nem gondolkozik azon, milyen korban él: az egyszerűen boldog és kész. De Farádi Szabó erre nem válaszolhatott mást, minthogy éppen azért boldogtalan, mert szerelmes belé és mindig is az lesz. Ettől a vallomástól azért valahogy fölengedett Olga szigora is: ő nyúlt át az asztal fölött, hogy a férfi nyugtalan kezét megszorítsa. És Farádi Szabó folyton csak erre az asztal fölötti kézszorításra gondolt másnap, amikor szokásos riportjára ment. Az út két oldalán véres, sárga cafatokban foszladozó dunántúli erdőkből, fasorokból alig látott valamit.

VILLÁM ÉS ÚJRA ÉJ Rosszul kezdődött a délután.

Egy presszóban ültek a Nyugati környékén. Farádi Szabó egy ellenzéki szervezet esti gyűlésére szerette volna elvinni Olgát, aki nem is ért rá, de nem is akart menni. Azzal érvelt, hogy azért nem vehet részt az efféle esteken, mert tagja az egyetlen pártnak. Házasságuk elején a volt férjével együtt léptek be a látszólag megújult kommunista üdvhadseregbe. A félje már régen kilépett, ahogy az életpályája is csődbejutott, és mindegy volt: ideiglenes munkahelyein számít-e, hogy tag vagy sem.- Kit érdekel, hogy bent vagy a pártban? Mások is benne vannak, mégis részt vesznek az új mozgolódásokban.- Én csak akkor mehetek ilyen helyekre, ha kiléptem. Nem akarom, hogy bárki ujjal mutasson rám.- Akkor meg lépj ki! Mi tart vissza? Soha semmi közöd nem volt hozzájuk.- Igen? És ha elveszítem az állásom? Tudod, hogy nálunk minden vezető párttag. Egyből kiröpítenének. És akkor ki gondoskodik Orsolyáról? Ugye, te? Ha számíthatnék rád, mert kire, ha nem rád, ugye?, gond nélkül kilépnék. De hát rád számítani?!- Tudod jól, hogy számíthatsz rám. És előbb-utóbb úgyis ki kell lépned, még mielőtt megszűnnének.- Gondolod?-Viccelsz? Legföljebb egy-két évük van még hátra. Úgyhogy teljesen mindegy, visszaütnek-e most vagy sem, ha otthagyod őket. Abukfenc után oda mész dolgozni, ahova akarsz, és olyan osztályra, amit a legjobban szeretsz.

Olgát megnyugtatta, hogy Pista őt így is, úgy is vállalja. Akkor meg minek töprengjen annyit a kilépésen? A kellő alkalommal, hangulatban vagy éppen indulatára hallgatva (ahogy szokta mindenféle döntésében) úgyis leadja a tagsági könyvét. Kellemes volt az eléggé néptelen helyiségben elüldögélni a sör mellett (két üres üveg már ott állt előttük az asztalon). Játékosan, a legvára1193