Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Sümegi György: Velence, óh, Velence!
Velence, óh, Velence! KÖRÖSFÖI-KRIESCH ALADÁR-MOZAIKOK BEFALAZVA 1991. december 15. Tél, december közepén. Velence 750 km Budapesttől, autóval 8,5 óra alatt óramű pontosságú érkezés a városi parkolóház fölső szintjére. Velence innét, az autók mögötti korláttól, a kilencedik emeletről is - Velence. Kupolák, fölszökő harangtomyok, campanile-]*.. A fő iránykijelölők jól látszanak: a San Marco campaniléje, a Frari tornya, a San Giorgio Maggiore. Az Alpok havas csúcsai s a hideg otthoni télelő után Velence enyhe-kellemes. A forgalom (vasárnap van) a közelgő karácsony miatt eleven: vásárolnak a környékbeliek s a velenceiek. A város új, általam eddig nem látott arcát-hangulatát mutatja. Az utcák (a forgalmasabbak) karácsonyra földíszítettek, egy utca egy-egy egységes díszítés: fenyőággal, villanykörtés füzérrel, gránátalmás zöldkoszorúval. Tereken, erkélyeken világító karácsonyfák villognak. Az egészen valami lázas-kellemes előkészület látszik. A Frariban erős a kivilágítás. így jól látjuk Tiziano két remekét, a Pesaro Madonnát és az Assuntat a főoltáron, a mellékoltárok egyikén Bellinit s a sekrestyében Paolo Vene- ziano kék köpenyes Madonnáját, aki narancssárga ruhás gyermeket tart a kezében. A bal oldali hajóban, félrehúzott súlyos kárpit mögött: nagyméretű betlehemet állítanak föl. Jézus születése ünnepére készülnek. Tovább a San Morcára. Kellemes csevegés, jókedv, csupa vidámság a város. Mégis itt lakik a Jóisten, délen, mi ettől mindenképpen nagyon északra vagyunk. A San Morcában teljes kivilágítás, orgonazúgás, mise előtti tömjénfüstös, égőgyer- tyás hangulat. A hatalmas tér - könnyű, az egész átlátható. Fénylenek az aranymozaikok. Melegen-tompán csillognak s a tömjénfüstös ámulatban: fölemelkedik az egész tér. A bizánci mozaikok az arany hátteret, az arany alapot a fény, a teljesség, a nap megfelelőjeként alkalmazták. Meg hát az eljövendő, fényt hozó Krisztussal is azonos. Ez a fény a nappal, a pozitívum, a cselekvés ideje. Lebeg az egész San Marco. Világít a világosság, a finoman-puhán szétterülő fény. Ez a legszebb áhítat: az egész önmagával azonos: szín-fény—forma. Tömjénfüstben lebegő káprázat. Égi fény. 1991. december 16. Korábban indulunk a Giardini Pubblici-be, mert 9-13 óráig sztrájkolnak a vaporetto (vízibusz talán magyarul) vezetők. Célunk a Velencei Biennálé Maróti Géza tervezte magyar pavilonjának esetleges rekonstrukcióját (részbeni csupán, hiszen 1958-59-ben véglegesen megcsonkították) előkészíteni. Az utolsó 2-es vaporetto még végigmegy velünk. Zúzmarás a Giardini-part. Manente úr (velencei építési vállalkozó, aki a Generálinak 1500-as évekbeli palotákat is helyreállít) vár bennünket. 1166
