Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Vajda Gábor: Ösztönuralom (Gion Nándor: Börtönről álmodom mostanában)
társaságot tart szem előtt. Gion, ahelyett, hogy az összefüggések részletesebb érzékeltetésére vállalkozna, csupán névszimbolikával jelzi az értékviszonyokat; azoknak az erkölcsi nihilizmusát, akiknek a mások által termelt javakat kisajátító szülők a legfontosabbat, az emberséges cselekvésnek a belülről érzett szükségességét nem adhatták meg. Gion Nándor regényének pikaró-képén tehát a viszonylag eléggé visszafogott életösztön, a passzivitás dominál. Ez természetes is, minthogy a humoros hangnem és a gyakran szellemes párbeszédek ellenére a „börtönről álmodom mostanában” gondolata ismétlődő motívum. Akár a szorongás metonímiájának is nevezhetnénk. Ezért hősünk csak azt meri önmagától megtenni, amit léte szempontjából szükségszerűnek érez. Nem egy magasabb beosztás, netán karrier reményében vigyáz magára, hiszen választottjának udvarolva sem mesés autómárkákról, emeletes családi házról, vagy világkörüli útról beszél, hanem arról az életről, amelyet majdan tanyasi tanítóként, a pusztuló falu felemelőjeként kellene kialakítania. S ehhez még költői ambíciót is hozzá kell tennünk. A regény eseménykerete tehát Gion hősének törekvésével, vagy legalábbis a kedvével, hajlandóságával szemben alakul ki. Szerencséjére üzemi portásként elég csupán erkölcsileg támogatnia nyomorúságukban szeszcsempészésre fanyalodó barátait. Egyvalamiben egyezik meg a tulajdonsága a regény többi szereplőjével s általában a vajdasági emberrel: hogy akkor sem képes magát mindig türtőztetni az alkoholfogyasztásban, ha nem züllött alak; ha még nem is kell drámai harcot folytatnia az alkoholizmus rémével. Kiss Lajos tehát a látszólag sodródó pikarók ritkább fajtájához tartozik. Erről már a végzetes baleset előtt, a lányok kedvéért tett falusi kiránduláson is meggyőződhettünk, amikor hősünk a nála jóval erősebb és bátrabb Dániel barátja függvényeként vesz részt az eseményekben. Dániel számol le az agresszív vagányokkal, s ő beszéli rá Lajost a kerékpárnak az ideiglenes eltulajdonítására, rendőrséget provokáló kölcsönvételére. A börtönben a főhősnek a kiszolgáltatottsága akkor is fokozottabb lesz, ha külső és belső szenvedésekre felkészülve érkezik meg vezeklésének színhelyére. Tehetségéhez és felkészültségéhez képest alantas munkát kell végeznie. A pálinkafőző maffiának lesz a tagja, s a nyomorúsága még teljesebbé válik, amikor a börtönhatóság betiltja az időközben ismét összeverődött irodalmi csoport rendezvényeit. Ehhez képest felemelkedést jelent a belügyeseknek a tengerparti üdülőjében később végzett pincérmunka és társalkodói szerep, no meg a sokáig zavartalan szerelmi enyelgés. Mindez azt jelenti, hogy Gion hősének jelleme változatlan marad a megpróbáltatások során. A börtönélet erkölcsi szintje különben sem alacsonyabb a magánéleténél. A kényszermunka érezhetően arra kell az írónak, hogy kidomboríthassa a magánélet, a polgári hétköznapok lényegét. Itt is és ott is kizsákmányolóknak és kizsákmányoltaknak az osztály- és nemzeti ellentétei dominálnak. A szatíra értelmében az irodalom és a kultúra oda nem illő fényűzés a létfenntartásért folytatott kíméleltlen harcban. Ilyen körülmények között elsősorban nem a könyv, hanem a szesz csábít a felemelkedés lehetőségével. Közérzet és haszon szempontjából egyaránt. S ez bizonyos mértékben a maga módján idealista főhősre is vonatkozik. A Börtönről álmodom mostanában című regényben az irónia is jelen van. Mindenekelőtt Gion-effektusokként a párbeszédek ismétlődő motívumaiban ötlik szembe, amikor jelentéktelen dolgok látszólag fontosoknak bizonyulnak. Am a romantikus népművelés eredményességébe vetett romlatlan hit is megmosolyogtatja ma már az embert. Mindazonáltal Gion nem tart olyan nagy távolságot hősével szemben, hogy kinevettesse velünk. Ehhez cinizmusra volna szükség, írónk viszont e művében is komolyan néz szembe az ember humanizálódásának kérdésével. Korántsem kételytől függetlenül, hiszen hőse, a fiktív szerző immár egy nagyobb, jóllehet jelöletlen idő- perspektívából tekinti át szenvedéseinek történetét, s ez ironikus-humoros hangnem 1162
