Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Vajda Gábor: Ösztönuralom (Gion Nándor: Börtönről álmodom mostanában)
VAJDA GÁBOR Ösztönuralom GION NÁNDOR: BÖRTÖNRŐL ÁLMODOM MOSTANÁBAN Gion Nándor legújabb regényében a cselekmény a polgári erkölcsön túl játszódik le. Mintha az alvilág vált volna egyeduralkodóvá írónk világképében, annak kiteljesedéseként, ami kisebb-nagyobb mértékben kezdettől fogva jelen volt nála. Ezt úgy kell érteni, hogy a Börtönről álmodom mostanában című regény a mai ifjúság hányattatásait, kiszolgáltatottságát tematizálja, méghozzá azokkal az ugyancsak alviláginak ábrázolt politikai erőkkel összefüggésben, amelyek — közvetve vagy közvetlenül - okozói a jobb sorsra érdemes fiatalok megnyomorításának. Éppen ezért tanácstalanok vagyunk Bányád Jánosnak a könyv fülszövegében olvasható következő megállapításával kapcsolatban: „Gion Nándor regényhősei nem hivatottabbak többre, mint amennyi kijár nekik, vagy amennyit elvégezhetnek az életben, egy-két balul végződő kiruccanás a megszokottból, pontosan (szakszerűen) lebonyolított szeszcsempészés, néhány megvesztegetés, gyilkosság, börtön, látszólagos biztonsággal hozott döntések a jövőt illetően...” Elhamarkodott ez az egybemosás, hiszen a főhős és Istenfélő Dániel értékben környezetük, illetve ellenfeleik fölött állnak. Ennek bizonyítékaként hadd emlékeztessek arra, hogy a két nevezett a Lírikusok csoportjának oszlopos tagja, a csak romboló tevékenységet folytató Mágnásoknak az ellenfele. Igaz, csempészés, sőt a tiltott pálinkafőzés sem idegen ettől a törvénytelent és a magasrendűt elegyítő különös társaságtól. Már a társadalmi környezet is görbe utakra kényszerítené őket. A főhős portásállást kénytelen vállalni, miközben az egyetemi vizsgára készül. Thomas Mann olvasását (!) meg-megszakítva vesz részt az alvilági üzletkötésekben. Istenfélő Dánielt viszont a származása is terheli. A hajdan elmenekült csángó telepesek származékaként, mint rokontalan kizárólag saját testi erejében s a betyárbecsületben bízhat. Agresszivitása többnyire csupán válasz a személyét ért sérelmekre, számki ve te ttségére. Hozzá hasonló mértékben csak a barátja, a főhős válik szerencsétlenné, amikor szeszes állapotban kedvese halálát okozza. E két, magasrendű ideálokért lelkesedő fiatalember pikareszk kalandjai által Gion Nándor azt érzékelteti, hogy a körülmények fokozottabban befolyásolják az emberek cselekedeteit, mint az irodalmi példák. Mert jóllehet a főhős legvégül szakít az alvilággal és a tanyasi gyerekek oktatását vállalja, Istenfélő Dánielnek nincs alternatívája: a művészet vonzása nem elegendő a megbélyegzettek közül való kiemelkedéshez. S az ellentábor, a Mágnások bandája? Ezekről keveset tudunk meg, ám erkölcsi szempontból kilátástalanabb helyzetben vannak, hiszen már a csoportnév is jelzi, hogy befolyásos szülők korcsaiból verődött össze csoportjuk. Gion Nándor új regénye másfél évnél alig nagyobb időkeretbe ágyazva ábrázolja egy, a környezetében eszményeket nem látó, s ezért (közvetve) bandázásra kény- szerített egyetemistának (s részben barátainak) a sorsát. Alakulás- vagy fejlődéstörténetről van-e szó? Megváltozik-e a fiatalember magatartása a tapasztalatok gyűjtögetése során, vagy pedig ugyanolyan marad, mint amilyen kezdetben volt? S egyáltalán közel van-e a hős a regény bármely pontján az erkölcsi alsóbbrendűséghez, ahogyan azt a kötet fülszövege tévesen állítja, feltehetően a lektor, illetve a szerkesztő félelmének következményeként. Kiss Lajos valójában a mű kezdetén sem tekinthető egyértelműen negatív figu1160
