Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - D. Molnár Imre: A magyar Október a lengyel prózában
csak Magyarországon játszódik. Ezért nincs benne helye a lengyel-magyar viszonyról szóló megjegyzéseknek, legfeljebb a két ország helyzetét összevető futólagos megállapításoknak. Maga a magyarság iránti késői érdeklődés ténye bizonyítja, hogy e nemzet 56-os sorsa közel állt hozzá. Miért érezték szükségét a lengyel alkotók - és itt a költők népes csoportjára is gondolok -, hogy kifejezzék együttérzésüket, aggodalmukat vagy a segítségnyújtás, a támogatás szándékát? Az ok nem valamiféle hagyományos, de inkább csak a hagyományokban létező barátság emlegetésében, hanem az évszázados sorsközösségben keresendő, amely a két nemzetet a független létéért vívott küzdelemre kényszerítette. Vagyis az ok a történelmi párhuzamok és analógiák írók általi átélése. Az 56-os felkelés ezért hívja elő a Népek Tavasza időszakából a lengyel-magyar kapcsolatok emlékét. A Kőtáblák ban ez érthetetlen a Nyugatról jött ember, egy francia zsidó újságíró számára: „ - Ma nagygyűlés Bem szobránál. Ki az ördög az? — Egy felkelés tábornoka, lengyel. — Már megint miféle felkelésé? — A negyvennyolcasé. — Negyvennyolcban Magyarországon voltam, nem hallottam semmiféle felkelésről. — Könyörülj, ezernyolcszáznegyvennyolcban... — Kivel verekedett? — Az osztrákokkal meg a cár által küldött csapatokkal... — Az oroszokkal!... Száz év után ti még emlékeztek rá.” (111.) Kaminski is felidézi a Bem-szobomál tartott nevezetes tüntetést, és arról a hatásról beszél, amelyet a Népek Tavasza a magyar nemzeti öntudatra tett. Woroszylski hasonló gondolatoknak ad hangot a Magyar napló utolsó kiegészítésében, 1989-ben. Zukrowskinak a magyar és lengyel 56-ról volt mondanivalója, Kaminskinak viszont a szocialista táborbeli tapasztalatokról. Futólagos értékelései tévesek. Woroszylski világosan lát: ez a tábor nem lehet másféle, demokratizálása és liberalizálása az illúziók közé tartozik. „Ezen illúziók egyike sem állja ki a magyarországi 56, a csehszlovákiai 68, a lengyelországi 81 tapasztalatainak próbáját” (109.). A többieknél fiatalabb Bugajskinak, akit kevésbé terhelt meg a „létező szocializmus” öröksége, a 80-as években könnyebb volt úgy értékelnie a magyar forradalmat, hogy véleménye ne különbözzék a ma általánosan elfogadottól. Regényének főhőse, egykor a sztálinista rezsim védelmezője, majd, mint a nép és a szocializmus ellensége, fogoly, Októberben váratlanul szabad lesz. Már nem kommunista, és tudja, hogy nagy hiba volt a proletárdiktatúra építése - mind Magyarországon, mind a tábor többi országaiban. Az itt tárgyalt anyag szerény mennyiségű ahhoz, hogy messzemenő általánosításokra adjon lehetőséget. Ehhez okvetlenül szükséges az Októberi magyarországi események nyomán létrejött összes lengyel szépirodalmi alkotás elemzése, valamint létrehozóinak gazdag publicisztikája is. 1122