Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Gál József: Szántó Piroska kertjei (interjú)
Valahogy úgy! Mint ahogy a családomat sem tudom rajzolni, meg a macskáimat sem. Ezek absztrakt macskák (Somlyó Györggyel közös könyvére utal - G. J.), nem portrémacskák. A rózsát egypárszor megpróbáltam, de csak tömegben, a futórózsát foltban. Akkor meg persze nem is igazi rózsa volt, hanem vörös meg rózsaszín folt. A rózsa egyedül büszke. Nem szeretem a természetét sem. Pista viszont megörül érte. Mondtam is neki: Te is csak török vagy. A tulipánt is nagyon szeretem. De az is valahogyan nagyon szabályos és tökéletes. Az írisznek viszont olyan változatai vannak! Hozzá kell számítani persze a kék liliomot is, ami egyáltalán nem liliom, hanem írisz. Az kész csoda! Szokott velük beszélgetni, amikor rajzolja, festi? Én aztán szóba se állok velük. Nézze... ez természetes. De beszélnek ők, én fogjam be a számat. Ezt azért kérdezem, mert az általam ismert virágportréin egy-egy emberi tulajdonság jelenik meg. Nem nehéz felfedezni: Maga meglelkesíti őket. Sajnos, ez így van. Talán nem jól teszem, talán nem ismerem fel saját egyéniségemet vagy inkább az ö egyéniségüket, és belelátom valamelyik ismerősömét, vagy éppen magamét. Vagy egészen durván egy indulatot, ami náluk sokkal komplikáltabb. Én azt hiszem, hogy értem őket, pedig csak a formájukat nézem. Nyilván én erőltetem beléjük a magam vagy mások emberi lényét. Amikor Pistával összekerültünk, rettentő nehezen éltünk. Pista kapott egy munkát fordításra. Raoul France A növények élete című könyve volt. Azt mondta, nem vállalhatjuk el, mert nem ért hozzá. Én mondtam neki, hozd haza, megcsináljuk. Ebben olvastam például a növények mozgásáról. Innen tudom, hogy a futónövények mozgása körkörös. És most tegyük föl az obiigát kérdést: miért csavarodik a hajnalka jobbra, a paszuly meg balra, vagy éppen fordítva. Fogalmam sincs. Nekem se. Látja, ilyeneket nem tudunk. És próbálja csak meg a visszacsavarásukat! Néhány óra múlva újra az eredeti formájukat veszik vissza. Micsoda erő kell ehhez. Ez az, micsoda erő! És hol. van ez az erő? „Hülyéskednek” az atommal, s kiderül, hogy egyetlen babszemben micsoda energia rejtőzik. A rózsákat netán tökéletességük miatt nem rajzolja? INTERMEZZO II. Hogyan fogalmazódik meg egy-egy képe? Ha én azt tudnám! Valójában nem is hiszem el, hogy én csináltam, ahogy a kertet sem. Amikor festek, nem is egészen én vagyok. Nem akarok folvágni, hogy numen adest, pedig így van. Nem tudok a részletekre visszaemlékezni, pedig nagyon szigorúan szerkesztek. A festésnek ezt az állapotát Pista kegyelmi állapotnak, mások ihletnek nevezik. Én valami tudaton kívüli dolognak érzem. Csak azt tudom, nem tőlem függ, hanem valaki vagy valami mástól. Ezt nevezze annak, aminek akarja. Az persze, 102
