Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Gál József: Szántó Piroska kertjei (interjú)
hogy tisztességesen csináljam meg, tőlem függ. Tőlem függ az is, hogy megnézzem és kikeressem a hibás egyensúlyi pontokat, ha vannak. Legalábbis ebből a szempontból nézzem meg! Hideg szemmel vizsgáljam, hogy amit könnyelműen odakentem és élveztem, csakugyan jó-e, vagy nem volt több, mint a kezem kéjes maszatolása. Hogyan kezd formálódni a kép? Úgy, hogy nem kell más csak egy bizonyos dolog, csak egyetlen, a többi kiesik. Ez végtelenül egyszerűnek hangzik. De nem olyan egyszerű a képet megkomponálni, hiszen ami elsőként megfog, megérint, az csak egy laza tömeg. Azért kell komponálnom, hogy a képen minden a helyén legyen. A formábaöntéssel is bajok lehetnek, mert egy más halmazállapotra vonatkozó törvény lép életbe abban a pillanatban, amikor a fejemben lévő halmazból egy megfogható tárgyi dolog születik. Azt említettem, hogy engem állandóan más és más érdekel. Tavaly még 10 négyzetméternyi mákot vetettem, mert szerettem volna minél több mákot festeni. Idén annyira nem érdekelnek a mákok, hogy akár ki is szánthatnák. Most a szerelem, a szerelmesek érdekelnek. Néhány éve volt már egy csontvázig csupaszított szerelmespár-sorozata. A téma most úgy látom visszatér, de a megjelenítésnek nem egyetlen, ám mindenképpen domináló jellege a kékség. Miért kék ez a szerelem ? Azért kék, hogy ne legyen rózsaszín! Ez lehet, hogy nevetséges, de mélyen igaz. Ne legyen rózsaszín, mert akkor abban a pillanatban testiséggé alakulna, s talán bizonyos fokig pornóvá. De hát a szerelem velünk van, most is. A szerelem bennünk él, a testi szerelem is. A képeken ezt semmiképpen sem akartam félreérthetővé tenni. Ezért valami másik síkra kellett átvinnem. Úgy, mintha magyaráznám, mintha mondanám: így értem. Persze ezek csak formák, amelyek más megvilágításban egy másik égtájon látszanak. Nem arany nap süt le az égről, hanem kék nap. Egyszerűen: muszáj kissé eltávolodnom, mert különben hozzátapadok az anyaghoz. Ez - mikor az első képet festettem - nem volt tudatos, de ahogy azzá vált, már a többit is így csináltam. És beleszerettem a kék színbe. Isten őrizz, hogy azt mondjam kék korszakom van ... pedig az van. Látom, a napraforgói is kékek lettek. Kékek. Mert miért sárga. Igaz, a sárga is gyönyörű, ugyanolyan gyönyörű, mint a kék, de most kék kell. Most valami történik velem. Önmagámon túl, akaratomon kívül történik olyan, mintha hirtelen valaki hozzám vágna egy csomó agyagot, hogy ebből dolgozhatsz, és csak ebből. És akkor abból kell próbálnom azt csinálni, amit éppen lehet. Mikor kezdődött ez a kék szerelem? ^Tavaly (1990), késő ősszel festettem az elsőt, miután egész nyáron a fekete-fehér mákokat festettem, mozdulataikat, változásaikat. Hirtelen figyeltem fői egy szerelmi formára. Ez szokott történni velem általában. Egy ideig észre sem veszem a virágok fölött a lepkét, aztán egyszerre nem számít a virág, csak a lepke. A szerelem is ilyen hirtelen öltött formát. Éz rajtam kívül áll, nem tudom visszafojtani. Persze nem is akarom, mert már megengedhetem magamnak. Már megtudtam, mi a tejben a légy, mi a világ dicsősége és hogyan múlik el. Láttam, mit értékelnek és hogyan! 103
