Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Tüskés Tibor: Okos kérdések, okos válaszok (Láng Gusztáv: Kiskatedra)
TÜSKÉS TIBOR Okos kérdések, okos válaszok LÁNG GUSZTÁV: KISKÁTÉDRA Mindenekelőtt a vállalkozás példamutató szépsége és eredetisége ragad meg. Láng Gusztáv könyve azokból a válaszokból állt össze, amelyeket erdélyi magyar diákok által megfogalmazott kérdésekre adott. Szabó Annamária, a kézdivásárhelyi 3. Számú Ipari Líceum XI. osztályának tanulója kérdezi... Hatházi András, a sepsiszentgyörgyi Matematika-Fizika Líceum X/A osztályának tanulója kérdezi... Imre István, a Kolozsvári Természettudományi Líceum X. osztályos tanulója kérdezi... Nincs okunk kételkedni a kérdések valódiságában. Ötvenkét okos kérdés és ötvenkét okos válasz van előttünk az irodalomtanítás és az irodalomtudomány köréből. A kérdések és a válaszlevelek először egy szépirodalmi folyóiratban, a Kolozsváron szerkesztett régi Utunkban (mai utóda a Helikon c. lap) jelentek meg. Gondoljuk el: diákok érdeklődéséből és irodalmi folyóirat cikksorozatából egybeszerkesztett könyvet tartunk a kezünkben. A kötet az együttgondolkodás örömét sugározza. Van, ahol a véletlen is a vállalkozást támogatta. Róka Tünde, a kolozsvári Brassai Sámuel Ipari Líceum XI/A osztályának diákja Weöres Sándor egysoros (vagy egyszavas) verseinek költői szépsége után érdeklődik. Róka Tünde neve is olyan, mint egy szép, egysoros vers... Húsz évig tanítottam irodalmat magyarországi gimnáziumban. Önként adódik két kérdés. Elképzelhető hazai diákok ilyen fokú érdeklődése az irodalom iránt? Elképzelhető, hogy honi szépirodalmi folyóirat vállalkozik egy ilyen „pedagógiai” jellegű kérdés-felelet rovat nyitására? Pirulva lehajtjuk a fejünket, és arra gondolunk: az erdélyi magyar szellemi élet és irodalom megint vonzó példát adott. A sanyarú kisebbségi körülmények között élő, a létükben veszélyeztetett magyar iskolák magyar diákjai elevenebb, érzékenyebb érdeklődést mutatnak a magyar irodalom kérdései iránt, mint a dédelgetett, honi viszonyok között tanuló fiatalság. A mintegy félszáz kérdés és válasz az irodalomelmélet és a magyar irodalomtörténet széles területét öleli föl. Szó esik verstani kérdésekről (például a Balassi- strófáról, a klasszikus és a modern versformákról, a képversről), olvashatunk epizódokat a magyar irodalom életéből (pl. Krúdy Gyuláról, Babits fogarasi éveiről, a Duk-duk afférról), s találunk remek verselemzéseket a könyvben (pl. Radnóti: Himnusz a békéről, Vajda János: Az üstökös). Láng Gusztáv általában árnyaltan fogalmaz, s ha válasza néhol szükségképpen kategorikus, akkor is érvényes tételeket vet papírra. A klasszikus versformák ismeretéről írja: „Az a gyanúm, hogy a hagyományos formák teljes nem ismerésével csak olyan szabadverset lehet írni, amely az iskolás rigmusok unalmas szabványát a rossz próza nem kevésbé unalmas szabványával cseréli fel - de hogy meg f tudjuk különböztetni a rossz prózát a jó szabadverstől, leglább nekünk, olvasóknak megkell ismernünk a verselés törvényeit.” Vajda János versével kapcsolatban mondja, de bármely költemény elemzésére érvényes megállapítás: „Minden nagy vers titka ez: a szavakkal kifejezhetetlen szavakba foglalásának csodája.” A szerző nagy tudását szívesen osztja meg az olvasóval. Roppant tájékozott, ismerete sokirányú, irodalmi párhuzamai eredeti felismeréseket sugallnak. Zrínyi Miklós szerencse-fogalmát egyfelől Machiavelli „Fortuna-hódító frivolságától” különbözteti meg, de még ugyanebben a mondatban rámutat egy másik párhuzamra. Zrínyi Szigeti veszedelméből idézi: „...nő bátorsága, ha veszedelemnek / Látja öregbülését s rossz szerencsének”. Láng Gusztáv 1068
