Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 10. szám - Büky László: Makkai Ádám: Jupiter szeme

gyanánt használ példának okáért József Attilát: „Én vorn- és tanítanék / szökőnapom ha volna még[...]” (Születésnap előtt), használ Petőfi Sándort: „»Itt benn vagyok a férfikor nyarában« /- írtad huszonöt évesen[...] (Sándorhoz), vagy éppen Shakespeare-t (Szabó Lőrinc-fordításban): „Az vagy nekem, mi seggnek a tenyér: hol simogat, hol üt[...r (Az vagy nekem - Petri György, Versei. Budapest, 1991. 179, 193 és 313). Petri a verseiben megmutatkozó költői világképbe szándékosan rántja bele, cibálja e lírai anyagokat, másféléket úgyszintén, a szándékoltan egyszerűnek rajzolt képből semmit sem enged kimagasodni... Makkai azonban lírai köntös gyanánt ölti magára a Petőfi- ruházatot, sőt a barguzini képtelenségek tákolmányának öltözékét ugyancsak, s mindez magában hordja tulajdonképpen az egész anakronikus imitáció belső és nyilván tudatosan elhelyezett kérdőjeleit. Ennek eléggé nyilvánvaló bizonyítékai vannak, így A fehéregyházai füzet XI. darabja ekként mutatja a szövegátfordítást:

„Embertársam, te lóra tett ulánus!

Vademberként döfsz, nincs davaj-gitárod...” (23).

S hamarosan teljesen ellebben a Petőfi-öltözék szöveglebemyege:

„Szétmállatásod immár világszükség: a KOMINTERN többé nem »alma mater«; nincs több »pol-gáz«, sok stréber, strici fráter, ki »félhomályosít« száz zilált ürgét!

De poklokra csak Sztálinék után juss, mert paradicsomuk túl hosszan tűrték a népek - élvezd Lenin szőlőfürtjét,

Atyámfia, te lóvá-tett ulánus!” (23—4)

Ehhez hasonlóan más politikum iránti, a haza, a magyarság állapota iránti érdeklődés is kivillan a Petöfi-köntös alól:

„»Régi dicsőségünk!« Hajh, Március »Nemzeti Dal«-ra lelkesedett serege! Vagytok-e, s éltek-e még?” (36).

S ezek a kérdések már a kiszámoló mondókának a megoldás felé fordulását, a „TRANS- LATIVUS”-t sejtetik. Amit viszont másutt - A tibeti költeményekben lévő Költő és csontváz címűben még közvetlenebbül megvall a Petöfi-TRANSLATIVUS:

„Költő vagyok, és - végre — Szabad Szellem, szellemi,] ki felszáll, mint a képzelet, s mely nem kötődik semmiféle súlyhoz, májhoz, veséhez, nem hogy kalciumhoz, száznegyven éves, talmi sárga csonthoz!” (46).

A Petőfi-parafrázisok - e megnevezést némi egyszerűsítésként használom - olyatén szövegek, amelyekből úgy jön vagy jött létre a (szépirodalmi) mű, amint azt egyhelyütt Roland Barthes írja: „A mű fogalmával szemben [...] ma föltűnik az igény egy új tárgy iránt, mely a korábbi kategóriák elcsúsztatásával vagy kifordításával jönne létre. Ez a tárgy a Szöveg” (A műtől a szöveg felé. In: Pompeji II 11991 .J, 3. szám, 91). Hasonlóképpen érvényesítheti) Barthes egy másik gondolata: „Minden szöveg, egy másik szöveg intertextje lévén, maga is az intertextualitáshoz tartozik, amit nem szabad összekeverni a szöveg eredetével: a mű »forrásait« és a »rá gyakorolt hatásokat« keresni annyi, mint kielégíteni a leszármazás mítoszát” (uo. 93—4).

Makkai Adám verseskönyvének következő egysége: Anaszémiák. Ezeknek beveze1064