Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Erdődy Edit: Szimbolikus átlényegülés és önéletrajziság - Mándy Iván Átkelés és Önéletrajz című novellásköteteiről
lapú asztalkájánál („kell, hogy legyen még valahol egy ilyen asztal!”), egy finom, udvarias úr, kávésnéni. Keze selymes, bőre rózsaszín, látszik, hogy soha nem dolgozott. Kedves, régi ember, legyintenénk, amikor, mint egy lassított filmben, elmosolyodik ez a férfi, mosolyra ragadtatja magát, már ez félelmetes, s aztán kivillannak a gyilkos, fehér fogak: tigrisfogak. Egy szép, lusta tigris - a gyűretlen öltönyében. Bárkit agyoncsap mancsa egy légies billentésével. A könyvei is ilyenek. Mintha apró, impresszionista megfigyelések volnának, hangulatok, foszlányok. Igen, ez is. Mándy mindig halk és udvarias, soha nem ágál, nem is bohóckodik. Olykor kicsit feszesebb a hangja. Halk, udvarias - és nagyon veszélyes. Kegyetlen, ha csöndes is. Úgy kegyetlen, ahogy egy pad vagy egy fogpasztatubus. Mint a természet. Iván, a rettentő.” Az utazás, mint esemény, motívum és metafora írás és élet Mándynál voltaképpen egy; az élet-történet pedig nem más, mint írás- történet, az írói tevékenység krónikája. A belátható életút elején tehát egy kisfiú áll, aki Andersen hatására két ólomkatonáról, Felixről és Hollánderről ír novellát. Az írói világ kitágítására tett kísérlet ezért lesz megfeleltethető, ekvivalens egy konkrét életténnyel, az utazással: a hazai, ismert tájakról való eltávolodással; s azzal a másik „földrajzi” kalanddal, amit az új ház mikro-univerzumának becserkészése és megismerése jelent az írónak. A legfontosabb motívum tehát az újabb írásokban — s ez metaforikusán is a „világból” való kilépés szándékát fejezi ki - az utazás, még általánosabban: a helyváltoztatás. Másképpen: az ismertből az ismeretlenbe való út. Az Éjszaka, utazás előtt szorongásos álomvíziójában a hősnek egyedül és lovon kell Londonba jutnia. A Londonba vezető, akadályokkal teli, útvesztőre emlékeztető úthoz hasonlatos az új, ismeretlen lakásban tett felfedezöút is. Ez az új ház legalább annyira idegen, mint Anglia: saját múltja van, saját emlékei, melyek nem szívesen engednek idegent maguk közé. A helyváltoztatás nemegyszer abszurd térélményként jelentkezik: az arányok irreálisan eltorzulnak, a „legyőzendő” távolság nevetségesen rövid: a hősnek egy szobán kell átkelnie, vagy épp egy kalap szélén végighaladni. A szereplő erőfeszítése rela- ti vizái ódik, s „útja” metaforikus értelmet kap; s ezáltal az életút, az élet fáradalmainak és töredelmeinek nagyságát is relativizálja. A mozgás, mindenféle értelemben vett mozgás és változás iránt szkepticizmust fejezi ki ez a metafora, s fényt vet az ember tragikus kicsinységére, korlátozottságára is, erőfeszítéseink mosolyogtató voltára. Az utazás-motívum, a helyváltoztatás és a felfedezés élet-mozzanatainak a középpontba kerülésével a nyolcvanas évek végének novellái az életmű kezdeteire utalnak vissza, amikor az „itt-máshol” polaritás formaszervező erőként működött, a szereplői még nyugodt szívvel választották, elutasítva idegen és ismeretlen városok fényeit, a biztonságot és otthont, a jól ismertet. Az epikus világnak eme földrajzi, térbeli kiterjedései, erővonalai (az idő hosszú ideig tartó kitüntetett szerepe után) az írások világképének, gondolati struktúrájának is meghatározó tényezőjévé válnak. Mintha most, majd félszázadnyi idő leperegtével a félt-vágyott, romantikus és idegen távolok, tájak realizálódnának ezekben az utazásokban: mintha a fikció egyik (elvont) pólusa valóságos élet-tényként, reális eseményként „próbálná ki” magát. Mondhatjuk azt is: az utazás, az ismeretlen meghódítására tett kísérlet felfogható úgy is, mint kísérlet a legelső művektől (tehát már a Csőszház tói vagy a Bogár című novellától) kezdve makacsul hirdetett tétel: a kötöttség, a determináltság, az egyetlen, lehetséges helyszín (élettér és epikai tér értelemben egyaránt) mítoszának megtörésére, megcáfolására. Bebizonyítása annak, hogy igenis, el lehet szakadni a biztonságot és bizonyosságot jelentő házaktól, utcáktól és várostól. Az utazás azonban egyértelműen az elszakadás lehetetlenségét mutatja. Föld1059
