Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Erdődy Edit: Szimbolikus átlényegülés és önéletrajziság - Mándy Iván Átkelés és Önéletrajz című novellásköteteiről
ERDODY EDIT Szimbolikus átlényegülés és önéletrajziság MÁNDY IVÁN ÁTKELÉS ÉS ÖNÉLETRAJZ CÍMŰ NOVELLÁSKÖTETE1RŐL A Magukra maradtak című kisregény az epikai forma végső párlata, esszenciája, a modern mítoszteremtés abszurdoid remeke. Páratlan, megismételhetetlen találat, nemcsak az író életművében, hanem az egész magyar modem novellairodalomban. Az író a nyolcvanas évek elején azonban más, új prózapoétikai megoldások alkalmazásával, az epikus formateremtés új módozatainak meghódításával is bizonyította, hogy nem az a fáradt és önmagát ismétlő, saját, „szűk világából” kitörni képtelen író, akit a kritika néha hajlamos volt benne látni. Az Áldott az a baj, amelyik egyedül jön című novella mottója finom iróniával utal erre a megújulási, folytatási készségre és tudásra; nem véletlenül épp a focimítoszból véve a metafora anyagát, abból, mely korábban is a nemes és heroikus küzdelem szimbolikus megjelenítőjeként szerepelt a Mándy-mitológiában. „Egy öreg játékos - aki azért még nem megy le a pályáról - köszönti szeretettel a fiatal - de korántsem „ifjúsági” - válogatottat.” Az Átkelés című kötet darabjai a szimbolikus, metaforikus sűrítésre adnak példát, arra, hogyan lényegül át az epikus történet a szimbolikus-metaforikus közegben. S tágul a tematika, az ábrázolt dolgok és tárgyak köre is: új jelenségek tűnnek fel a Mándy mikrokozmosz eddig megszokott tárgyai között. Új dimenziókban, új fénytörésben jelenik meg - az eddig jószerivel csak motívumként feltűnő - magyarság-élmény, s az egész kötetet meghatározza egy új szemléleti forma, mely a megszokott dolgoknak, jelenségeknek egyfajta transzcendens távlatot kölcsönöz: a beláthatón és megérthetön túli világok árnyékának visszatükröződése a láthatón, a közvetlenül érzékelhetön. Kompozíció, motívumok A kötet kompozíciója alapvetően különbözik a korábbi novelláskötetekétől: mind a szereplöcentrikus, mind a témavariációs építkezéstől eltérő arculatot mutat. A különböző ismert motívumok körüljárása történik itt is, akárcsak a Fél hat felé című kötetben; ami az írói mikrokozmosz, a megismert, megszokottként regisztrált írói világ körüljárása, számbavétele egyszersmind. Más, új minőség jelenik meg azonban az Atkelés-ben, olyan, egységesítő erővonalak kötik össze az írásokat, melyek a korábbi kötetekben ismeretlenek voltak: egyetlen gondolati struktúra pilléreire feszítve fel az írások tematikai ívét. A bevezetőben említett metafizikai irányultság, a transzcendens távlat kétségkívül az egyik ilyen tényező. Makacsul, szívósan köröznek ezek az írások - legyen szó bennük bármiről - az emberi élet reménytelenségének, drámai elrontottságának a témája körül. Az első novellában felsötétlö Baj árnyéka vetül rá mindenre, át- meg átjárva az emberi élet mindegyik dimenzióját, magánszférát és nemzeti létet egyaránt, behatolva az alkotás, a művészet szféráiba is. Mindmegannyi kudarctörténet sorakozik az élen haladó és meghatározó Baj (Áldott legyen a baj, 1053
