Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Szörényi László: Magyar irodalomtörténet a Magyar Népköztársaság irodalomtörténete helyett
SZÖRÉNYI LÁSZLÓ Magyar irodalomtörténet a Magyar Népköztársaság irodalomtörténete helyett A múlt év végén végre megjelent a jelenkori irodalmat tárgyaló kézikönyv (A magyar irodalom története 1945-1975) utolsó két félkötete, amely a prózát és a drámát tárgyalja; megjegyzendő, hogy a kézikönyvsorozat felépítésének sorrendjében ezek a III/1-2 számot viselik. így az 1981-ben megjelent, az irodalmi életet és az irodalomkritikát tárgyaló I., a következő évben kiadott, a határainkon túli magyar irodalmat áttekintő IV., és az 1986-os évszámot viselő II/1-2 kötettel együtt, amelynek tárgya a költészet története - borítójának színe után Sóskának becézett kézikönyv végül is ugyanúgy hatkötetes lett, mint elődje, a Spenót. Sajnos Béládi Miklós, az egész kézikönyv szerkesztője, egyúttal a koncepciót kidolgozó négytagú szerkesztőbizottság tagja már nem érhette meg a Költészet-kötet megjelenését sem; a hagyatékból annak idején Rónay László rendezte sajtó alá, illetve egészítette ki a közben eltelt időnek megfelelően; ezeket a mostani prózaköteteket pedig már Béládival egyenrangú szerkesztőként jegyezte; munkatársa Erdödy Edit volt. A több mint másfél ezer oldalas könyvet elkerülhetetlenül utol fogja majd érni az a sors, amely az egész vállalkozásnak kezdetektől fogva kijutott: támadni fogják sértődött írók, akik nem találják méltányosnak a nekik juttatott terjedelmet, vagy minősítést, illetve kritikusok, akik kétségbe fogják vonni egész koncepcióját vagy bizonyos részleteit. Ez természetes dolog, a korábbiakhoz képiest legfeljebb annyi változás várható, hogy a mindenható Párt szempontjai helyett egyes kritikusok és publicisták most már a maguk - nyíltan vagy bevallatlanul vállalt — pártelkötelezettségének megfelelően fogják megvonni a mérleget. Én a magam részéről azt tartom célravezetőnek és méltányosnak, hogy a tudomány szempontjai szerint próbáljam szemügyre venni a kötet felépítését és ítéleteit, valamint, hogy a rendelkezésemre álló adatok alapján megvilágítsam annak a hosszú és elkeseredett küzdelemnek a történetét, amelyet az Irodalomtudományi Intézet - a kézikönyvet létrehozó műhely - vívott a pártirányítással. Ez ma már történelem, és mozzanatainak figyelembevételét nem csupán a történelmi igazság kívánja, hanem nagymértékben a kötet és az egész kézikönyv felépítésének megértése, erényeinek és hibáinak mérlegelése. Maga az a döntés, amely az új, a hatodik kötet lezárása utáni korszakot tárgyaló kézikönyv létrehozását vállalta, egészen mást jelentett a kommunista pártnak, mint a kivitelezést végző irodalomtörténészeknek. Béládi és munkatársai eredetileg úgy képzelték, hogy a műfaji áttekintő fejezetek után a jelentőségüknek megfelelő portrék sorozata fogja méltatni az 1945 utáni irodalom legjelesebbjeit. Ezt a javaslatot azonban - Diószegi András és Tóth Dezső tervezetét elfogadván - elvetették, s így jött létre a most kiteljesedett felosztás, amely a klasszicista műfaji hármassághoz hozzácssapta előzményként a kritikát, külön egységként a határon túli magyar irodalmat, szétdarabolva így igen sok alkotó életművét, akik minden műfajban alkottak figyelemre mél1047
