Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Vékony Gábor: A kazár kérdés II.
keresni itt csak félreértelmezéssel lehet. A Baar - puer, fiú szót aligha lehet összevetni a gót barn - gyerek szóval, nem elsősorban a jelentésbeli eltérés, hanem a hangalak miatt. Ezzel szemben a Busbecq által feljegyzett Baar meglepően emlékeztet a héber bar szóra. Ez persze lehetne véletlen is, de Busbecq feljegyzései között, alán és perzsa jövevényszavak mellett (sada - száz, hazer - ezer), több olyat találunk, amely a héberből magyarázható. Ilyen például a Gadeltha - Pulchrum, azaz „szép”, ill. „a szép”, a jellegzetes németalföldi -te (-tha) abstractum-képzővel ellátva. Agadéi alakot nem lehet a germánból magyarázni. Mivel azonban itt a pulchrum Jelest, dicsőt stb.” jelent, azonosítható vele a héber gädöl. „nagy, nemes, erős, jeles, gazdag”. Busbecqnél Jel. Vita sive sanitas - tehát élet vagy egészség. Ez összevethető a héber "yal „erő” szóval, ami mindenesetre közelebb áll hozzá, mint a gót hails „ép, egészséges” és germán megfelelői. A Marzus. Nuptiae., tehát lakodalom aligha választható el a héber marzeh „lakoma” szótól, ha az alaki eltérések miatt problémáink is vannak (h > s). A Gadeltha mellett álló Atochta. Malum, tehát „a rossz: gyöngeség” azonosítható a héber catuq „gyönge” szóval. E sort bizonytalanabb magyarázatokkal tovább folytathatnánk (ilyen például a stega „húsz”, ami aligha választható el a héber „kettő” szó nőnemű ste alakjától). A fentiek alapján is bizonyos, hogy a Busbecq által lejegyzett krími germán nyelv valójában egy zsidók által használt alnémet nyelv volt, másként a belekerült héber szavak nem magyarázhatók. Ugyanazzal a jelenséggel állunk tehát szemben, mint a jiddis nyelv esetében, ennek a krími joods nyelvnek (hogy holland megnevezést használjunk), azonban semmi köze a felnémet jiddishez. Erre utal egyébként Busbecq feljegyzésében két szláv szó is: Menus. Caro; Micha. Ensis. A „hús” jelentésű szó még egy nazálisos szláv meso alakkal vethető össze, de a mica „kard” szó is még egy ősszláv mbcb alak emlékét őrzi. Vagyis, a „krími gótok” zsidó ősei legkésőbb a IX. század közepén már keleten voltak. Korábban, a kármáni levél kapcsán láthattuk, hogy nyugati eredetű, alnémet nyelvet beszélő radanita zsidók már a EX. században éltek Kazária területén, azt is láthattuk, hogy ezeknél is számolhatunk szláv hatással. Telepeikre a kazár fővárosban és Kievben vannak a X. századból adataink, hogy ilyenek lettek volna a Krím félszigeten is, arra nincs adatunk, de nem elképzelhetetlen. Az azonban valószínűtlen, hogy a „krími gótok”, az alnémet idiómát beszélő zsidók az esetleges kazárkori Krímen megtelepedett radaniták utódjai lennének. Forrásaink nagyszámúaknak mondják őket, még Busbecq is arról beszél, hogy több faluban laknak és 800 gyalogos muskétást állítanak ki. Ez is arra utal, hogy a Krím félszigeti „gót” telepesek Kazária egyéb területeiről települtek ide, a kaganátus összeomlása után. Hasonló eseménysorral állunk tehát szemben, mint a burtaszok esetében. Ez pedig aligha lényegtelen következtetéseket enged meg a kazáriai zsidóság továbbélésével kapcsolatban. Busbecq germánjai egyébként a XVI. századra elhagyták - talán el is felejtették - zsidóságukat. Jellemző módon Busbecq nem nevezi gotoknak őket (azon tanakodik, hogy gótok-e vagy szászok), pedig ez a név, amelyet előtte mindenki említ, éppen zsidó voltukra utal. A latinosán írott Gothi ugyanis a zsidók német nevének szabályos lejegyzése. Ag és aj között a német nyelvekben közismert átjátszások vannak. Ennek legszélsőségesebb megjelenési formája az, amikor a szókezdő j hang zárhanggá lesz, mint a keletfrankban és a felsőszászban: Gahr ’Jahr’, gung ’jung", a veláris magánhangzók előtt is (Grundriss der germanischen Philologie. Hrsg. H. Paul. I. Strassburg 1891. 580). Ez a jelenség a frank nyelvjárásokban is megtalálható, a többes 2. személynévmás ghi, illetve gij, ge, a gót jus, angol you alakokkal szemben (uo. 640, 647). Ennek ismeretében érthetők a zsidó név olyan felnémet lejegyzései, mint agwdt, gydin (Mollay K.: Német-magyar nyelvi érintkezések a XVI. század végéig. Bp. 1982. 331), amelyek persze csak helyesírási és nem kiejtési jelenséget tükröznek. Korábban láthattuk, hogy a kazáriai német nyelvű radaniták a Majna vidékéről kerültek keletre, arról a területről, ahol a régibb középnémet és alnémet határ húzódott. E vidék német dialektusaiban volt a iude „zsidó” szónak gude, illetvegode változata, ami bekerült a radaniták 1043