Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 10. szám - Vékony Gábor: A kazár kérdés II.
német nyelvébe. Ezt a névváltozatot használhatták azután a Krím félszigetre költözésüket követően is, s e név szabályos latin lejegyzése - mások mellett - éppen a Gothi alak volt. Olyan sikeresen, hogy a Krím félszigeten máig gotokat keresnek még a XVI. században is. A korábbiak után erre semmi okunk nincs, ezek a Gothik bizonyosan zsidók voltak, mégpedig „Izrael törzseiből”. Láthatjuk tehát, hogy a kazár kaganátus zsidó vallású csoportjai, törzsökös zsidók és áttértek is jelentős tömegekben a Krím félszigetre húzódnak. Ha ezek között a radaniták a XVI. századig megőrizték nyelvüket, akkor nyilván megőrizték azt a zsidó hitre áttért kazárok is. Mivel pedig a XIV. századtól kezdve adataink vannak egy török nyelvet beszélő zsidó vallású népcsoportra a Krím félszigeten, kevés a valószínűsége annak, hogy ezek ne a kazárok utódai lennének. E népcsoport a karaimok, ezért egyet kell értenünk Zajaczkowskival és másokkal abban, hogy bennük a kazárok leszárma- zottait kell lássuk (Zajaczkowski, A.: Acta OrientHung. XII. 1961. 299. kk). Ennek a kazár nyelv ismert adatai nem mondanak ellent, mi több ezt a lehetőséget támogatják. Ha a fentiek után egyáltalán még használhatjuk a „lehetőség” kifejezést e vonatkozásban. A krími „gódok” kapcsán meg kell még emlékeznünk arról, hogy Busbecq szerint fő településeik Mancup és Scivarin (Süren). Mangup pedig az egyik legjelentősebb krími karaita központ volt a középkortól kezdődően (Jakobson, A. L.: Srednevekovyj Krym. Moskva-Leningrad 1964.125. kk). Sajnos, hiányoznak arra vonatkozó adataink, hogy milyen volt a kapcsolat az itteni „gódok” és a „karajok” között. Busbecqtől tudjuk, hogy a krími németeknek tudós könyveik voltak, amelyeket a tatárok elpusztítottak (... scriptam in libris habere sapientiam, Tartaros libros suos devorasse ...). Ez az adat nem csak a héber Bibliára, hanem a Talmud könyveire is utal, s még más „irodalmat” is számba vehetünk Busbecq krími germánjainak elődeinél. Értelemszerűen ide kapcsolódik az, amit a kazár-zsidó levelezésről tudunk, arról láthattuk, hogy fogalmazványai már a kazár kaganátus bukása után készültek, mégpedig éppen a Krím félszigeten, s a változatok kialakításában karaiták és rabbaniták is részt vettek. Ezek a rab- baniták aligha lehetnek mások, mint az alnémet idiómát beszélő krími zsidók, a gódok ősei. Mindez együtt megint csak krími zsidóság kazár időkre visszavezethető folyamatosságára utal, természetesen csak a karaimok és a „gódok” esetében bizonyíthatóan. Hogy a krími menedéken kívül megmaradt-e a kazáriai zsidóság (akár áttért, akár törzsökös), arra vonatkozóan csak bizonytalan adataink vannak. Láthattuk, hogy ilyet feltételeznek a kaukázusi perzsa nyelvű tatok esetében. Azt sem tudjuk, hogy a juda- izáns burtaszok meddig őrizték vallásukat, mivel azonban már a XIII. században sza- racénként emlegetik őket, aligha sokáig. Az azonban elképzelhető, hogy a Krím félszigetre húzódott burtasjok (a brutachi) a karaimok közé vegyültek (az utóbbiak antropológiai jegyei a csuvasokéra emlékeztetnek). Érdekes, hogy a regensburgi rabbi, Pe- tahia 1175-1190 közötti útleírása azt állítja, hogy Kedar országban, tehát a kunok földjén egyáltalán nincsenek zsidók, ott csak heretikusokat talált. Ezek szombaton sötétben ülnek, imáik csak a zsoltárok (R. Petachiae Itinerarium, ed. J. Ch. Wagense- ilius. Altdorfi Noricorum 1687. 170., Adler, E. N.: Jewish Travellers. London, é. n. 66). Petahia Kedar országa a Dnyeper folyó és a Kaspi-tenger közé esik, s leírása alapján ezen a területen éltek karaiták. A Talmudot nem használó, szombaton sötétben ülő zsidó heretikusok ugyanis bizonyosan karaiták. Hogy azonban ezek a kazáriai judai- zánsok utódjai lennének, tehát karaimok, arra vonatkozóan nincs közvetlen adatunk. Másutt részletezendő körülmények miatt mégis valószínű, hogy a regensburgi rabbi valóban olyan karaitákkal találkozott, akik a kazár kaganátusban tértek át a kaganátus népei közül zsidó, pontosabban karaita hitre, tehát éppen lehetnének karaimok is. Az elmondottak hézagos ismereteink mellett is világos képet rajzolhatnak a kazáriai zsidó hitre térésről, s annak következményeiről. A IX. század közepi áttérés a karaita történet eseménye, annak a rabbanita zsidósághoz csak áttételesnen van köze. Az áttértek közvetlen kapcsolata a kazár kaganátus népeivel magyarázza azt a jelentős 1044
