Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 10. szám - Kurucz Gyula: Kelet és nyugat határán XI.

Volt módom megtanulni, mekkora különbség nyugaton és keleten élni, itt vagy ott „kormányozni”. Látható, hogy a kései kapitalizmus majd’ ugyanakkor csődök forrása, mint a kései szocializmus. Az is: a hibák mindig a kizárólagos, a konfrontációra kihegyezett modellekbe vannak beépítve: hogy a modellek bálványozása önmaga a tévedés. S a legveszedelmesebb: ha egy lövészárok- rendszer egyik oldala összeomlik, a fonnmaradót győztesnek tekinteni ahelyett, hogy egy teljesen új megoldás kigondolására törekednénk.

Mi, magyarok a legelején tartunk. Kényszerből erősen hangsúlyozott hagyományaink és sajátosságaink viszonylag jó starthelyzetet biztosítanak nekünk. Az istenített modellek iránti gyanakvás is sokat segíthet. A lakosság ösztönös bölcsessége is. Mindkét ideológia mitizálása a jövőnk ellen munkál. Leginkább az, hogy ha a gondolkodók külön-külön elhiszik magukról: kizárólag övék az üdvözítés joga, a képviselet joga; ha ilyesféle fanatizmusok (mögöttük kőkemény érdekek) egymás ellen fordítják az embereket.

Európában csupán néhány modell állt meg sikeresen: a norvégok hagyományra, nemzeti karakterre támaszkodó, presztízsgondolkodástól távoli változata; a portugálok kiszolgáltatottságában is makacs, gyűjtögető életformája egy közös jövőért; s svájciak totálisan decentralizált, öntörvényű modul rendszere. Kicsi, személyes dinamikus egységek, sok lábon álló, átalakulásra, változásra képes szerkezetek. Isten mentsen meg minket újabb messianisztikus „nagy” megoldásoktól. Európa bennünk is megtestesül. Hiszem, hogy ha van valamiféle esélyünk, akkor épp a sokféle, türelmes, játékos, mozgékony egységekben leszünk életképesek a nagy, arctalan, idegen érdekeket favorizáló „megoldásokkal” szemben. Amikben még szószólóik sem érzik igazán jól magukat.

1033